10.5 - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Egyetemes töri > 1492utan
10.5. A globális világgazdaság ellentmondásai
Globalizáción (globus: földgolyó, latin) a nyugati civilizáció kezdeményezésére történő világszintű egységesedési (univerzalizálódási) folyamatait, és azok következményeit értjük az élet számos területén, a fejlett nyugati technológiák, a demokratikus társadalmi berendezkedés, elterjed az egész világon:
– gazdasági globalizáció,– pénzügyi ~,– kulturális ~,– információs ~,– nyelvi ~.
Vagy: Olyan a 20. században felerősödő, és napjainkban is tartó folyamat, amelynek során a világban a nyugati civilizáció hatására egységesedés megy végbe a gazdaságban, a pénzügyi életben, kultúrában stb.
Pl.: ugyanazok a termékek, márkák, ételek (McDonald’s), filmek (Hollywood), zenék, technológiák (mobil, lap-top, Ipod), üzletláncok (Tesco, Lidl…) elérhetők mindenütt a világon.
A globalizáció a kapitalizmus jelenkori formája, a tőkemozgásoknak a világot átérő tevékenysége, az áruk és a munkaerő szabad mozgása. Egyesek szerint áldás, az egységes jóléti világhoz vezető út, mások úgy vélik, átok. A világ kultúrája, gazdasága és infrastruktúrája integrálódik (egységesedik) egy egésszé.
A globalizáció tehát az eszmék, információk, árucikkek és emberek áramlása a világ legkülönbözőbb pontjai között. A globalizációs folyamatot a nemzetek közötti megállapodások és nemzetek feletti intézmények szabályozzák. A globalizáció állandó növekedéssel jár. Az információs-technológia (mikrocsip, internet, informatikai rendszerek, ipari robotizáció, információs adatbázisok, tudásalapú társadalom) következményeként a gazdaság, az állam és a társadalom közti kapcsolatok, és ennek nyomán a termelés, a kereskedelem, a szolgáltatások szervezeti formái és működési mechanizmusai gyökeresen átalakulnak.
Az államok és egyes területek közötti kapcsolatok egyre erősebbek, és kölcsönös függés alakul ki. A nemzetállami keretek egyre kevésbé alkalmasak a gazdasági és társadalmi folyamatok kezelésére.
A globalizáció történelmen átívelő folyamat, aminek kiteljesedése valamikor a nagy földrajzi felfedezésekkel kezdődött, a világkereskedelem és a világpiac kialakulásával folytatódott, az évtizedekben vált valóban világméretűvé.
Más megfogalmazás szerint: a modern világ népeinek növekvő kapcsolatrendszere és kölcsönös függése, melynek következtében egymástól igen távol élő emberek, közösségek is kapcsolatba kerülnek egymással.
A globalizáció előnyei közé tartozik Európán belül az egységes váltópénzre való átállás (euro), a szabad munkaerő-áramlás a „láthatatlanná tett” országhatárokon keresztül és az egységes gazdasági-, piaci politika.
Az egyik legmarkánsabb példa a „pozitív” globalizációra a távközlés, a hírközlés, a közlekedés és szállítás robbanásszerű fejlődése. Hiszen gyakorlatilag a világ bármely részével azonnal kommunikálhatunk, eszmét cserélhetünk. Ehetünk eredeti kínai porcelán tálból vasárnap, hétfőn szedett spanyol narancsot vagy venezuelai banánt, illetve ha a frisset jobban szeretjük, elutazhatunk oda, viszonylag olcsón és leszedhetjük magunk. A számítás-technika és Internet elterjedése is globális folyamat, ez a technológia és a hozzá kapcsolódó média sok mindenre jól használható.
Az ezredfordulón létrejött a globális világgazdaság, melyet a gazdaságilag eltérő fejlettségű térségek növekvő kölcsönhatása jellemez. A világgazdaság fő szereplói már nemcsak a nemzetgazdaságok, a nemzeti, állami vállalatok, hanem egyre inkább a multi-, és transznacionális vállalatok. A több országban tevékenykedő, vegyes tulajdonosi körrel bíró vállalatok viszonya a nemzetállamokkal nem mindig harmonikus; kérdéses, gazdasági súlyuk, miként jelenik meg a politikában.
A globális világgazdaság jellemzője, hogy kisebb-nagyobb térségek, országok, gazdasági érdekből különböző mélységű gazdasági, politikai integrációkat hoznak létre (EU, NAFTA, BRICS).
Új húzóágazatok jelennek meg folyamatosan (elektronika, számítástechnikai ipar), mások visszaszorulnak (kohászat). Változnak a fejlődési centrumok, a régiek mellett/helyett újak jelennek meg, hol tartósan, hol csak ideiglenesen (Japán, délkelet-ázsiai „kis tigrisek”, Kína). Kulcstényező a termelékenység, versenyképesség, a foglalkoztatási szerkezet folyamatos változásban van. A tőke mozgása oda irányul, ahol a legnagyobb profit elérhető, tehát ez is változó sok esetben.
Jellemző az is, hogy ha a fejlődési centrumban válság alakul ki, azt az egész világ megérzi – 2008-as pénzügyi válság.
A globalizmus nemcsak a gazdaságban jelentkezik: a gondolatok, eszmék, kultúrák is (többé-kevésbé) szabadon áramlanak. A globális világ azonban számos gonddal küszködik.
Problémák:
A gazdasági folyamatok alapos elemzése azt mutatja, hogy a világnak éppen azok a népei a legszegényebbek, amelyek kimaradtak a globalizáció folyamatából. A diktatúrák kapcsolódnak be legkevésbé a globalizáció folyamatába (É-Korea, Kuba, a legtöbb afrikai ország), mondani sem kell, hogy ezek a világ legszegényebb államai.
Gazdagok és szegények
A társadalmi-kulturális fejlődés eltérő, nem egyszerre és nem egyformán zajlik a Földön (centrum [fejlődés élvonala] és periféria [ettől függő fejletlenebb] eltérése). A centrum és a periféria különbsége nőtt (az előbbi a haszonélvezője gazdasági kapcsolatuknak), de e felzárkóztató hatás is a centrumból ered(het).
Észak–Dél ellentét (a jólétben és nyomorban élő térségek világméretű konfliktusa): Észak uralja a világgazdaságot (Európa, Észak-Amerika és Ausztrália a világ jövedelmének 4/5-ével, népességének viszont csak ¼-ével rendelkezik, nagyrészt északi féltekén fekszik, miközben a déli szegény országok 20%-kal sem részesülnek a világtermelésből): előírja szabályait, irányítja nemzetközi pénzügyi intézményeit.
A II. világháború után egyre nagyobb számban váltak függetlenné békés vagy fegyveres úton a „harmadik világ” korábban gyarmati sorban levő országai (dekolonizáció). Az egykori gyarmati világ kettészakadt: felzárkóztak a kelet-ázsiai „kis tigrisek” és az olajexportáló országok, de az olajban szegény Dél leszakadt (egyes ázsiai országok [Mianmar, Banglades], a legtöbb fekete-afrikai állam és Latin-Amerika egy része), óriási mértékben eladósodott (adósság-, kamatcsapda, súlyos társadalmi hatások [oktatás, egészségügy korszerűtlen, demográfiai problémák, nyomor, gazdasági elmaradottság, a megszorítások pedig újabb konfliktusokhoz vezetnek]). A gyarmati örökség és a hirtelen önállóság tehát komoly terhet rótt a legtöbb ilyen országra, sokszor továbbra is korábbi gyarmattartóik vagy valamelyik szuperhatalom segítségére szorultak. Együttműködésük korlátozott volt, politikai–társadalmi–kulturális különbségek, sokszor súlyos etnikai konfliktusok és területi viták nehezítették egymáshoz való viszonyukat.
A legtöbb gyarmati sorból kiszakadt országban a gazdaság kettészakadt: fejletlen lakosságot ellátó szektor, ill. szigetként a világpiacra termelő szektor. Emellett a fejlettebb gazdasági ágakat irányító szakembereket elszívja Észak gazdasága (agyelszívás – „brain drain”). Fekete-Afrikában pl. számos helyen az államosítások, állami beruházással épített nehézipar, presztízsberuházások (pl. nemzeti légitársaság) hibás modelljét követték, miközben az alapvető infrastruktúra hiányzik (utak) és a termelékenység is alacsony. Az államok fokozott gazdasági beavatkozása a nehézkes, túlméretezett és korrupt bürokrácia miatt is nehéz.
A gazdag gazdagabb, a szegény szegényebb lett – keveseknek sikerült a felzárkózás. (Kérdés: fel lehet mindenkinek zárkózni?) Eladósodás. Szegénység ördögi köre. Migráció, mint gazdasági és társadalmi probléma – kellenek, vagy sem, beilleszkedési gondok.
Népesedési problémák: elöregedő észak, fiatal és sokasodó dél
A világ demográfiai (népesedési) helyzetét pillanatnyilag rendkívül nagy eltérések jellemzik. Fejlett világ: lecsökkent a születésszám, megállt a népességgyarapodás, a bevándorlás akadályozza meg egyedül a (jelentősebb) népességcsökkenést. Elöregedő társadalmak a szociális ellátórendszert veszélyeztetik (pl. munkanélküliség, nyugdíjrendszer összeomlása). Sajátos új jelenségek jellemzők: házasodási kedv csökkenése (élettársi kapcsolatok és egyedülállók aránya nő), a gyermekvállalási kedv csökkenése.
Az orvostudomány nemzetközi fejlődése nagy sikereket hozott a (tömegpusztító) járványos betegségek leküzdésében. Azonban újabb betegségek bukkannak fel (pl. AIDS, influenza mutációk), melyek az emberek megnövekedett mobilitása miatt igen gyorsan ütemben terjednek. A Föld eltartó ereje véges (gazdasági teljesítmény függvénye), a Föld népességszámának növekedése a bolygó eltartóképességének határához közelít minket. Komoly problémákat okozhat a népességnövekedés a fejlődő világban.
Fejlődő világ: néhol leállt, más helyeken tovább tart a népességnövekedés. A Dél elmaradott hatalmas demográfiai robbanást élnek át. A legmagasabb növekedési ráta Afrikában figyelhető meg. Latin-Amerikában a kereszténység, az arab térségben az iszlám ellenzi a mesterséges születésszabályozást.
A környezet pusztulása
Az élőlények természetes élőhelyei a világ minden táján pusztulnak. Ennek fő okai: az ember direkt beavatkozása a természetbe (erdőirtások, vízierőművek építése stb.), a civilizáció "természetes" pusztítása (az iparosodás és a népességnövekedés következtében fellépő, a határokon átlépő víz- és levegőszennyezés és ennek következményei), a nukleáris energia felhasználása következtében bekövetkezett károsodások és a háborúkban bevetett környezetpusztító haditechnikák.
A hosszú távú következmények közül a legfenyegetőbbek egyike az "üvegházhatásnak" nevezett globális felmelegedés, melynek oka a légkörbe került nagymennyiségű széndioxid, mely nem engedi a földről a hőt eltávozni. A hőmérséklet megnövekedésével a sarki jég olvadásának következtében megnőhet a tengerek vízszintje és a tengermelléki országok egy része víz alá kerülhet.
Súlyosbíthatja ezt a helyzetet az "ózonlyuk" növekedése, melynek következtében a Napból érkező ibolyántúli sugárzás káros hatásai felerősödnek. A harmadik világ legnagyobb környezeti veszélyeinek egyike a háztartási használatra szolgáló tiszta víz hiánya, ami a betegségek, 80 %-át okozza.
A kihívásokra adott egy lehetséges válasz: a fenntartható fejlődés. A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat, ami kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket. A környezetvédő szervezetek olyan stratégiákon dolgoznak, amelyek kevésbé károsítják a környezetet (szélenergia, geotermikus energia, napenergia), ugyanakkor képesek fenntartani ezt a fejlődési ütemet.
Emberi-politikai probléma ezen belül: képes-e visszavenni a fogyasztásból az ember, képesek-e együttműködni a problémák kezelésében a különböző hátterű, fejlődésű, érdekű államok. Megoldásuk csak az államok együttműködésével lehetséges, ugyanakkor minden ember személyesen felelős környezetéért („Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”).
Környezetkárosodás: globális felmelegedés - klímaváltozás, szélsőséges éghajlat, légszennyezés, esőerdők pusztulása, ózonpajzs sérülése, talajerózió, vízkészletek veszélyben, ember okozta ökológiai katasztrófák, energia-felhasználás problémája (fosszilis, atom, megújulók); növények és állatfajok kipusztulása, hulladékhegyek, génmanipuláció.
Embert közvetlenül érintik a meg-megjelenő járványok, vírusok – AIDS, ebola, zika.
Élelmezési gondok
A világ társadalmi-gazdasági különbségei legszembetűnőbben az élelmezési helyzetben mutatkoznak meg. Míg a fejlett országokban az emberek átlagosan 30 %-kal több élelmet fogyasztanak a szükségesnél és sokan súlyfelesleggel küszködnek, addig a legszegényebb országok lakói a létminimumnál 10 %-kal kevesebb élelemhez jutnak. A Föld lakóinak kb. 15 %-a nem jut elegendő táplálékhoz, évente 15 millió gyermek hal éhen vagy az éhezés miatt kialakuló betegségekben.
A kutatók szerint ha a megtermelt élelmiszerek elosztása egyenletes volna a Földön, akkor senki nem éhezne, sőt még a jelenleginél nagyobb népesség eltartása is lehetséges volna. Az élelmezési válság okai tehát a termelés és elosztás egyenlőtlenségében keresendők.
Az élelmiszerek világpiacán bőséges a kínálat, de fizetőképes kereslettel csak a fejlett országok állnak elő, a szegényebbek nem tudják megvenni a szükséges élelmiszereket.
Migráció Okai: népességrobbanás, megélhetés, politikai bizonytalanság, esetleg klímaváltozás, a tömeges migráció Észak államai felé tart, mely megingathatja a szociális biztonságot, társadalmi ellentéteket indukálhat (kulturális életmódbeli különbségek miatt).
Terrorizmus. A mai terrorizmus alapvetően etnikai-vallási indíttatású. Legjelentősebb, legveszélyesebb megjelenési formája az iszlámista”, „dzsihádistaterrorizmus, amely egyfajta muszlim vallási fundamentalizmushoz (modernizáció-ellenesség) kapcsolódik. Legismertebb példa erre az Al-Kaida terrorszervezet által 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok területén eltérített utasszállító repülőgépekkel végrehajtott támadássorozat.
Gazdasági, szociális, kulturális problémák orvoslása avagy a multikultúra megbukott?
Hány pólusú a világ? Be tudja-e tölteni (és beakarja ) az USA egymaga az egyhatalmi szerepkört?

 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz