3.1 - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Magyar töri
 
3.1. A magyar nép őstörténete, vándorlása ÉS A HONFOGLALÁS
 
 
i.e. V.-IV évezred.        AZ URÁLI KOR
 
Az urali őshaza az Ural hegység és az Ob folyó vidékének erdős, mocsaras vidékeire tehető. Az urali népek gyűjtögető, vadászó-zsákmányoló életmódot folytattak, pattintott kőeszközöket használtak, nagy területen kis csoportokban szóródtak szét. Valószínűsíthető, hogy a népcsoportok nem egy közös nyelvet beszéltek, ám az érintkezés révén jelentős számú közös szókincs alakult ki. (tűz, evez, háló, hal, íj, nyíl szavaink talán ekkoriak) Az i.e. IV. évezredben az éghajlati és népesedési változások az urali népcsoportok lassú kirajzását indították el észak- és kelet-Szibéria felé. A helyben maradt népcsoportokat soroljuk a finnugor népek közé.
 
i. e. III-II. évezred        A FINNUGOR KOR
 
A finnugor közösségek a folyók mellé húzódtak, ami azt jelzi, hogy megnőtt a halászat jelentősége. Csiszolt kőeszközöket használtak. A fejlettebb déli népek (indoirániak) közvetítésével az i. e. II. évezred elején megjelent a földművelés és a réz használata. Ugyanakkor a finnek és más népcsoportok északra vándorlásával felbomlott a finnugor közösség. A helyben maradt népek alkotják az ugor népeket, ahová a magyarság ősei is tartoztak.(szavaink: testrészeink elnevezése pl.)
 
i.e. 1500-1000/500       Ugor kor
 
Az iráni népek felöl újabb hatások érkeztek: fémek feldolgozása, fémtárgyak készítése, földművelés és az állattenyésztés. Az éghajlat fokozatos felmelegedése miatt az erdős tájak erdős sztyeppé alakultak, a magyarok körében megjelent a nomád állattartás, melynek szavai az ugor népek közös szókincsében is megvannak (ló, másodfű-harmadfű ló, fék, nyereg).
 
Az ugor törzsek szétválása Kr. e. 1000-500 közt ment végbe. Egy részük, az obi ugorok csoportja északra ment, az erdős vidéken megmaradt a halász-vadász életmód mellett, utódaik: vogulok és osztjákok (saját nyelvükön a mansy és a chanti nép, ők a legközelebbi nyelvrokonaink). A déli, nomáddá vált ugorságból ekkor kezdődött meg a magyarság kialakulása, a helyben maradt népcsoport egy szárazabb, ligetes sztyeppén az állattartás, azaz a nomád életmód felé mozdult el. I. e. 1000 után a magyarság ősei tehát már külön népcsoportot alkottak, és a sztyeppei népek hatása alá kerültek.
 
A „fehér folt” időszaka (Kr. e. 500-Kr. u. 500): e korszakról nagyon kevés a forrásunk, inkább a következő korszak jelenségeiből következtethetünk az ekkori folyamatokra, változásokra. Ekkor a magyarok már a sztyeppen éltek, török és iráni népek nyelvi és kulturális hatásai érték őket.
 
BASKÍRIA: (Magna Hungaria – Nagy (Régi) Magyarország)
 
A magyarok az i. u. 500 után a sztyeppe északi peremén éltek Baskíriában, a Dél- Ural és a Volga-Káma közötti vidéken. Feltehetőleg Kr.e. 500 és Kr.u. 500 között mehettek ide őseink. Itt török népekkel élhettünk együtt, így ezen népekhez váltunk hasonlóvá. Ekkorra már a nomád életmód, a nomád kultúra, és a nomád társadalmi-gazdasági szervezeti keretek lettek jellemzők elődeinkre. Vélhetően már törzsszervezetben éltek elődeink, amelynek feladatai: az állatállomány védelme, ellátása; a harcok szervezése: zsákmányszerzés, területszerzés-védés, állatállomány szerzése – megvédése. Élén a választott törzsfők álltak, és ez még egy laza politikai szervezet. Egyes nemzetségek, törzsek leszakadhatnak ill. csatlakozhatnak. Erről az őshazáról tudósít a 13.századi domonkos szerzetes, Julianus barát, aki megtalálta itt még magyarul beszélő elődeinket. Aztán a tatárok olvasztják be őket.
 
LEVÉDIA: 670?         A bolgárok veresége az Ázsiából előnyomuló török kazároktól. A bolgár törzsek többsége nyugat felé, a Balkánra menekült. A sztyeppe nagy része a létrejött Kazár Birodalom uralma alá került. Feltehetőleg ezekben a zavaros időkben a magyar törzsek egy része dél felé húzódott, a sztyeppe értékesebb területeire, a Don mellé. A magyar törzsek így a VII. század végére a kazárok fennhatósága alá kerültek. A kazárok a vazallus törzsek élére hozzájuk hű személyeket állítottak, hogy megkönnyítsék ellenőrzésüket. Valószínűleg ekkor, a VII. század végén került a magyar törzsek élére fejedelemként Levedi. A doni szállásterület róla kapta nevét: Levédia. A magyaroknál kialakult a kettős fejedelemség kazár mintára, névleges hatalom (szakrális – vallási): a kündüé (kende); a tényleges hatalom: a gyuláé nap – hold szimbólum, a bírói szerepet a horka töltötte be. Átvettük(?) a kazár rovásírást. Fejlődnek mezőgazdasági ismereteink – nehézeke. De a nomádok, ha mód van rá, művelnek (inkább műveltetnek) földet, ez nem jelent még most letelepedést.
 
ETELKÖZ: [Duna és a Dnyeper között, öt folyó köze: Szeret, Prut, Dnyeszter, Bug, Dnyeper].
 
830?    A Kazár Birodalmon belüli hatalmi harcok lehetővé tették a magyarok önállósulását (a történészek egy része az időpontot későbbre, 860-ra teszi). A magyarok (feltehetően 7 törzs) a Dontól nyugatra lévő sztyeppei területekre húzódtak, Etelközbe. A kazárok ellen fellázadt kabarok is a magyarokhoz menekültek. Ezt követően a kazárok erődöket emeltek a Don mentén (pl. Sarkel erődje a magyarok ellen védekezésül). 838-ban egy kisebb magyar csapat már a Balkánon harcolt a bolgárok hívására.
 
A magyar források alapján arra lehet következtetni, hogy a szállásváltás együtt járt a hatalomban bekövetkezett változással. Valószínűleg ekkor emelkedett fel az Árpád-ház, ami talán a kettős fe­jedelemség változásával is együtt járt (a régi fejedelmi család, Levedi ága szakrális szerepbe szorult). Álmos fejedelemmé választása 860 körül történhetett, ez jelentős fejlődés a magyar törzsi szervezetben, a vérszerződéssel a magyar törzsek Etelközben szorosabbá tették a szövetségüket.
 
A magyarság Etelközből kiindulva zsákmányszerző hadjáratokat vezetett északra, másrészt nyugat felé portyáztak, a Kárpát-medencében.
 
Az önállóvá váló nomád magyarok szálláshelyváltásai a sztyeppi népeknél szokásos okokkal magyarázhatók: vízhiány, legelők kiszáradása, megtámadtatás, vagy épp ellenkezőleg: kedvezőbb helyek elfoglalása.
 
870-880           A besenyők megjelenése a Volgánál. A kazárok védelmi harcokat folytattak ellenük. Az első be­senyő támadás a magyarokat szállásterületük keleti részének feladására kényszerítette (890 körül). Ekkor szakadhatott meg a kapcsolat a baskíriai magyarokkal, egy másik csoport pedig a Kaukázus térségébe települt át (szavárd magyarok, bár lehet, hogy ez a csoport már hamarabb idevándorolt).


Honfoglalás
 
 
A Kárpát-medence politikai viszonyai a honfoglalás előtt
 
A Kárpát-medence a 9. században 3 hatalom végvidéke (tehát egyik hatalomnak sem itt van a központja):
 
- A nyugati rész a Keleti Frank Birodalomé, ahol állandóak voltak a belső harcok, egyes részén szláv hűbéres fejedelemség alakult ki (Zalavár központtal);
 
- A bolgár cárságé a Kárpát-medence déli, erdélyi része;
 
- Északon a Morva fejedelemség birtokolt területeket.
 
A frank-morva viszony is rossz, mindketten a magyarokra számítanak szövetségesként (Arnulf ® ¬ Szvatopluk)
 
A Kárpát-medence középső része a „senki földje”.
 
 
A honfoglalás első szakasza, 895-896
 
A honfoglalás nem egy esemény, hanem többéves folyamat, és valószínűleg tudatos döntés volt
 
Az Etelközből vezetett hadjáratok során már ismerték a terület politikai és földrajzi viszonyait. Alkalmas életmódjuk folytatására, jelentős ellenállásra pedig nem kellett számítaniuk.
 
A távozás – szállásváltoztatás oka az lehetett, hogy az etelközi terület nehezen volt védhető a veszélyes szomszédokkal szemben.
 
894-ben két magyar hadjárat is volt: a bolgárok (Simeon cár) ellen bizánci szövetségben (Bölcs Leó); és
 
- a frankok ellen morva szövetséggel, ez utóbbi igen véres, a nomád stratégia alapján ez tekinthető előkészítésnek a megszálláshoz.
 
(Ugyanakkor 894-ben meghalt Szvatopluk, így meggyengült a belviszályok miatt a morva birodalom.)
 
895-ben Árpád főserege bevonul a Kárpát-medencébe a Vereckei-hágón át.
 
Közben az etelközi szállásterületet keletről besenyő támadás éri ® okai:
 
- egyrészt a szokásos „dominóelv”: arabok ® úzok ® besenyők ® magyarok
 
- másrészt Simeon cár szövetséget köt a besenyőkkel- cél az erdélyi sóbányák megtartása
 
A fősereg nélküli etelközi magyarokat a besenyők megverik, az Al-Duna felé menekülő magyarokat bolgár csapda várta, így a besenyő és bolgár támadások nagy veszteségeket okoztak.
 
Az egyébként is tervezett Kárpát-medencébe való bevonulás felgyorsul és egyben menekülés is lesz a Kárpátok hágóin: Vereckei-hágó, Tatár-hágó, Békás-szoros. A honfoglaláskor a kettős fejedelemség élén Álmos és Kurszán állottak, de nem tudjuk biztosan, melyikük volt a kündü, s melyikük a gyula.
 
Álmos fejedelmet a hagyomány szerint Erdélyben feláldozzák, így fia, Árpád lesz a vezér, a fejedelem, s hozzá kötjük a honfoglalást.
 
A Garam-Duna vonaláig szállják meg a Kárpát-medencét, törzsenként, ezen belül nemzetségenként.
 
Van veszteség, kb 100 ezer? fő, de a népesség java beköltözik, a források nem utalnak nőhiányra, és lecsökkenhetett az állatállomány.
 
A honfoglalás második szakasza, kb. 898 - 907
 
Néhány évig lábadozás a beköltözés után. (Elhelyezkedés, berendezkedés, állatállomány létszámának felnövelése.)
 
898-ban Arnulf, keleti frank uralkodó Berengár, itáliai király ellen hívta a magyarokat.
 
899-ben indulnak Itáliába, győznek, s csak 900-ban térnek vissza.
 
Mivel közben Arnulf meghalt, vége a szövetségnek, s visszafelé útközben elfoglalták a Dunántúlt a frankoktól s egyben a Garamon túli morva végeket is bekebelezték
 
900 őszén támadnak a bajorok, de fényes győzelem felettük, a magyarok a gyepűt (határövezetet) az Enns folyóig terjesztették ki ®”Óperenciás tenger”
 
902-ben a morva állam maradékát is megsemmisítik a Kárpátokon túl.
 
904-ben a bajorok tőrbecsalták Kurszánt és megölték ® ezzel a kettős fejedelmi rendszer felbomlott, Árpád lesz az egyedüli vezető.
 
907-ben nagy bajor támadás Pozsonynál, de ismét csak katasztrofális vereséget szenvednek, ezzel lezártnak tekinthető a honfoglalás.
 
A honfoglaló magyarok száma
 
A történeti korok népességszámának megállapítása igen nehéz (későbbi korokban általában adóívek alapján számoltak).
 
Dzsajhani szerint a magyarok hadinépe 870-ben 20.000 főt tett ki (7+3 törzs). Attól függően, hogy a magyar társadalom nomád, félnomád, vagy földművelő volt-e, ez adatból különböző becslések adódnak. Kristó Gyula szerint az összlétszámuk csak 100.000 fő lehetett, viszont Győrffy György szerint csak minden 5. férfi katonáskodott, így az összlétszámuk 500.000. fő.
 
A honfoglalás kapcsán 100.000-es veszteség, tehát a Kárpát-medencébe kb. 400.000-en jöhettek be a honfoglalók.
 
A Kárpát-medencében talált helyi népesség kb.150-200.000 főt tett ki ® tehát a magyarok olvasztották be az ittlévőket, s nem fordítva.
 
Honfoglaláskori mítoszok, mondák
 
Álmos feláldozása: Kazár szokás volt, hogy 40 éves uralkodás vagy katasztrófa után feláldozzák a fejedelmet
 
Turul monda: az Árpád-dinasztia totemisztikus eredetmondája: Emese álma + Turul ®Álmos ®Árpád.
 
Fehér ló mondája: Szvatopluknak földért, vízért, fűért fehér lovat adtunk cserébe.


 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz