5.4 - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Magyar töri
5.4. MAGYARORSZÁG A XVIII. SZÁZADI HABSBURG BIRODALOMBAN
Demográfiai változások
A török kor egészét tekintve a népesség alig növekedett. Mátyás király halálakor az ország népessége kb. 3,5 millió fő (kb. 80% magyar), az 1711-es demográfiai mélypont idején kb. 4 millió fő (50% magyar) lehetett. Ebben az időszakban Európa népessége kb. másfélszeresére emelkedett!
A stagnálás, lassú növekedés okai: - török háborúk, Rákóczi-szabadságharc, járványok, éhínségek.
A Török Hódoltság egyes alföldi területei szinte teljesen elnéptelenedtek (Temesköz, Arad, Békés).
A XVIII. században gyors ütemben növekedett az ország népessége: Az 1784-87-es (első) népszámlálás idején Horvátországgal együtt kb. 9,5 millió volt a Magyar Korona lakosainak száma, megduplázódott. Nemzetiségi megoszlás szerint: kb. 45% magyar; 13% román; 12% német; 10% szlovák; 9% horvát; 7% szerb; 3% ruszin.
A népességnövekedés forrásai: - természetes szaporodás (alárendelten), - bevándorlás (nagymértékben).
A bevándorlás formái:
Öntevékeny betelepülés, spontán bevándorlás eredményeképpen a környező területekről érkeztek bevándorlók, elsősorban a jobb életkörülmények miatt. A Felvidékre ekkor költöztek nagyobb számban csehek és lengyelek, akik itt gyorsan beolvadtak a rokon szlovák népességbe. Erdélybe és a Bánátba (Temesköz) jelentős számú románság költözött át Havasalföld és Moldva területeiről. Szerbek a Bánátba és Bácskába költöztek át, menekülve a török fennhatóság alól.
A szervezett betelepítések az udvar és a nagybirtokosok közös akciói voltak. III. Károly, Mária Terézia (1740-80) és II. József (1780-90) főleg az adóalanyok számának gyarapítása miatt támogatta a betelepítéseket, másrészt a katolikus németek betelepítésével a katolikus vallás pozíciójának megőrzése és a német nyelv szerepének erősítése is szerepet játszott. A nagybirtokosokat inkább a munkaerőhiány motiválta, emellett a nyugatról érkező telepesek újabb, modernebb mezőgazdasági technikákat honosítottak meg az országban. A betelepítettek jelentős állami és földesúri adókedvezményekben részesültek, sőt több helyütt előre felépített házakat, szerszámokat és álaltokat is kaptak. Ilyen szervezett telepítések keretében jelentek meg a svábok (katolikus németek) a Balaton környékén, a Dél-Dunántúlon, Bácskában, Bánátban.
Népesség területi eloszlása
A belső vándorlás (migráció) elsősorban az egyenlőtlen népsűrűséget egyenlítette ki, de ez által a korábban sűrűn lakott területeken javulhattak az életkörülmények, amely lassan ugyan, de növelte a természetes szaporulatot. Az Észak-Dunántúlról és az Alföld északi peremterületeiről magyarok vándoroltak a ritkán lakott alföldi területekre. Helyükbe szlovákok települtek a kárpáti területekről, de szigetszerűen a békési területeken és Pest környékén is szlovákok települtek meg. A románság az Alföld keleti peremére húzódott a kárpáti területek irányából.
Etnikai jellemzők:
A migráció és a betelepülések eredményeképpen Magyarország népessége a 18. század végére jelentős mértékben növekedett, amely pozitív hatást gyakorolt a népesség eloszlására (népsűrűség növekedése) és a gazdasági folyamatokra (munkaerőhiány megszűnése, élénkülő mezőgazdasági termelés és kereskedelem). Másrészt azonban átalakított Magyarország etnikai viszonyait, soknemzetiségű és kevert nemzetiségű állammá is vált. A magyar nyelvűek aránya az össznépességen belül kb. 40 %-ra csökkent, azaz a magyar népesség már csak relatív többségben volt. A nemzetiségek sok esetben azonban nem egy-egy tömbben éltek, hanem keveredtek az etnikai határok, ezért kevert nemzetiségekről beszélhetünk. A 18. században azonban az önmeghatározás nem a nyelvi vagy kulturális (ez majd csak a 19. században a nacionalizmus és a liberalizmus eszméinek megjelenésével történik meg), hanem vallási és rendi alapon történt meg. A lakosság kiváltságos csoportjai (függetlenül nemzetiségi hovatartozásuktól) magukat „hungarus”-nak tartották.
§   A magyarság két nagyobb tömbben, illetve elszórtan az ország minden részén élt. Az egyik nagy etnikai tömböt a Dunántúl, a déli Felvidék és Alföld jelentette, a másikat Székelyföld. Többségük katolikus vallású volt, de jelentős számú reformátust és csekély számú evangélikust is el tudunk különíteni. A magyarok teljes társadalomban éltek, azaz minden társadalmi rétegben (nemesség, polgárság, parasztság, egyháziak) találkozunk velük.
§ A horvátok Horvátországban és Szlavóniában éltek, katolikus vallásúak voltak. Szintén teljes társadalmat alkottak.
§ A németek történelmileg és földrajzilag is elkülönülve három nagyobb csoportot alkottak. A dél-erdélyi Szászföldön élő szászok a 12-13. században érkeztek, főként evengélikus vallásúak voltak és a polgársághoz sorolhatjuk őket. A dunántúli és felvidéki városokban élő németek a 13. századtól kezdődően jelentek meg Magyarországon, elsősorban bányászattal és kereskedelemmel foglalkoztak, a magyar városi polgárság zömét ők alkották, vallásukat tekintve katolikusok és evangélikusok voltak. A harmadik csoportjukat a 18. században érkező katolikus svábok alkották, akik főként a mezőgazdasági termelésbe kapcsolódtak be. A magyarországi németség tehát alapvetően csonka társadalomban élt, a nemesség egyértelműen hiányzott.
§ A szlovákok a Felvidéken, szigetszerűen pedig az Alföld egyes területein éltek. Többségük evangélikus vallásúak, kisebb részük katolikus, és szintén csonka társadalmat alkottak.
§ A románok Erdélyben, az Alföld keleti peremén és a Bánátban éltek. Többségük ortodox (görögkeleti) vallású volt, csonka társadalomban éltek.
§ A szerbek a Határőrvidéken és a Bánátban, Szlavóniában éltek. Ortodox vallásúak, és csonka társadalomban éltek.
§ A ruszinok (rutének, ukránok) Kárpátalján éltek. Görög katolikus vallásúak voltak, és kizárólag paraszti csonka társadalmat alkottak.
§ Területekhez nem köthető, külön etnikai csoportnak számított a magyarországi cigányság és zsidóság. A zsidók szinte kizárólag a városokban éltek és kereskedelmi, gazdasági tevékenységgel foglalkoztak. A cigányság a 15. sz. óta van jelen az országban, vándor iparosmesterséggel foglalkoztak. Az udvar többször tesz kísérletet letelepítésükre, kevés sikerrel.
Mária Terézia és II. József reformjai
Előzmények:
A török és a spanyol háborúk után a Habsburg Birodalom továbbra is nagyhatalom maradt, de súlypontja Közép-Európára tevődött át. III. Károly a magyar rendekkel a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békében kötött kompromisszumot. Bár Károlyt továbbra is birodalmi szempontok vezették, a magyar rendek együttműködtek vele. A Habsburgok reformot hajtottak végre a közigazgatásban. Felállították a Helytartótanácsot, mely a végrehajtó hatalmat gyakorolta. A gazdasági és közigazgatási ügyeket országosan irányította. A hivatalban a rendi szempontok is érvényesülhettek. A helyben és folyamatosan működő bíróságok révén önállóbb és szakszerűbb igazságszolgáltatás született.
Az államszervezet alapjait a Pragmatica Sanctio törvénybe iktatása biztosította. Az uralkodó dinasztia leányági örökösödését a továbbra is fennálló külső veszély miatt szavazták meg a rendek 1723-ban. Magyarország az örökös tartományokkal feloszthatatlan lett, de a rendi jogokat is fenn kellett tartani. A Magyar Királyság teljes egysége mégsem állt helyre. Erdélyt és a Határőrvidéket az udvar külön kormányozta. Horvátország is megőrizte belső autonómiáját.
Mária Terézia 1740-1780
Hiába volt a Pragmatica Sanctio nemzetközi elismertetése, az ifjú királynő országa ellen háború indult. II. Frigyes porosz király nem ismerte el az új Habsburg uralkodót, valójában a gazdag Szilézia megszerzéséért indított háborút. A magyar rendek támogatták királynőjüket, de az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) az értékes tartomány elveszett. Időszerűvé vált a birodalom korszerűsítése.
A hadsereg fejlesztéséhez felvilágosult szellemű gazdasági reformokra van szükség: Lajtántúli nemességet adóztatják; a zsoldossereget egységes állandó sereggé szervezik. A magyar nemesek viszont nem hajlandók adót fizetni (1751)
1754: merkantilista vámrendelet
Célja: állami bevételek növelése, az osztrák örökösödési háborúban (1740-48) elvesztett Szilézia ipari termelésének kiszorítása a birodalmi piacról.
A birodalom köré egységes külső vámhatárt vontak, amely védte a birodalmi termelést és piacot; Magyarország és az örökös tartományok közé egy belső vámhatárt állítottak fel, amely a birodalmon belüli munkamegosztást volt hivatott erősíteni (cseh+osztrák ipar - magyar mezőgazdaság). Tehát kettős vámrendszer (belső vám 3%, külső vám 10%).
Következményei:
A magyar nyersanyagokat és terményeket csak a birodalomban lehetett olcsón eladni. Viszont az osztrák és cseh ipar termékeinek magyar piacot biztosított. Magyarország addig is alacsony szintű ipara az erőteljes osztrák és cseh konkurencia miatt csak lassan fejlődött. A belső vámhatár miatt lehetséges így magyar jövedelmekhez is hozzáférni.
Összességében elmélyült a birodalom két fele között a munkamegosztás; a birodalmi gazdasági érdekek érvényesültek a magyar gazdasági érdekekkel szemben. Magyarország a birodalmi piac része lett, a magyar mezőgazdaság termékei elvesztették a birodalmon kívüli piacaik egy részét, de biztos piacuk lett a birodalmon belül, illetve az osztrák és cseh iparnak így lett biztos piaca Magyarország; a belső vámhatár fenntartása az egységes birodalom kiépítésével ellentétben az önálló magyar piac és gazdaság kialakulásához is vezetett.
A hadsereget modernizálják, majd ismét megpróbálják visszaszerezni Sziléziát a hétéves háborúban (1756-1763), sikertelen, ezért a királynő tartózkodik a költséges háborúktól
A nemesség ellenállása (1764) miatt a királynő nem hív össze több országgyűlést, rendelettel kormányoz
1767: úrbéri pátens (rendelet, Urbárium)
Okai: A jobbágyok eddigi adói mellett (portio: hadiadó telekméret szerint, kvártély: haderő ellátása, forspont: katona szállítása, egyházi dézsma, földesúri kilenced, robot, vármegyei háziadó) a birtokosok növelik saját kezelésű, adómentes majorsági földjeiket, melyeket a jobbágyok emelkedő robotmunkájával műveltetnek, így csökken a birodalmi adóalap, mely ellen az Udvar tenni kíván.
Célja: a nagyobb állami bevételek megteremtése: a földesúri önkényes adószedés korlátozása; - jobbágyság védelme földesurával szemben.
- összeírással rögzítették a birtokállományt, és -struktúrát; - szabályozták a jobbágytelek részeit és nagyságát
- meghatározták az egy jobbágytelek után teljesítendő szolgáltatásokat (pénzadó, terményadó, robot: évi 52 nap igás, vagy 104 nap gyalog);
- rögzítették a jobbágyok jogait (úrbéres ügyekben a Helytartótanácshoz fordulhattak).
Következményei:
- megszilárdult a telekrendszer, és az ahhoz arányosított szolgáltatások is, de mindez rugalmatlanná tette a rendszert, mert egy adott pillanat állapotát rögzítette;                   - enyhült a feszült földesúr-jobbágy viszony;
- a földesúr ezután nem szedhetett önkényesen több adót jobbágyától, ami stabilabbá tette az állami adók fizetését - az állam bevételei így megnövekedtek.
1777: Ratio Educationis (oktatási rendelet)
Célja: államilag szabályozni az oktatást; szervezettebbé tenni, ez nagyobbrészt sikerült is.
népiskolákban anyanyelvű oktatás (írás, olvasás, számolás)
- tankötelezettség 7-13 éves kor között; az iskolák maradnak egyházi irányítás alatt, de állami felügyelet mellett; egységes, egymásra épülő tantervek, központi tankönyvek és követelmények népiskolától egyetemig.
Egyéb rendelkezései:
• 1760: árvaházak, ispotályok létesítése; 1770: általános közegészségügyi szabályozás; 1773: rendelet a cigányok letelepítéséről, munkára fogásáról; Az általa alapított Theresianumban tanultak a főnemesi ifjak.
Mária Terézia hangsúlyozta uralmának magyar jellegét. Testőrgárdája kizárólag magyar testőrökből állt, mérsékelten támogatta a felvilágosodást, (testőrírók)

II. József (1780-1790)
Nem koronáztatja meg magát à nem kell megesküdnie, s a magyar törvényeket figyelembe vennie à kalapos királynak nevezik el; a birodalmat rendeleti úton akarja modernizálni az alattvalók jóléte érdekében
Felvilágosult abszolutizmussal kormányoz: az uralkodó a rendi gyűlés összehívása nélkül nyílt rendeletekkel kormányoz és hajt végre felvilágosult reformintézkedéseket, ő a hadsereg parancsnoka, a központosítás révén irányítja a bürokráciát és igazságszolgáltatást. II. József célja egy egységes birodalom létrehozása volt, amely jólétet és biztonságot nyújt minden alattvalójának, és céljait akár erőszakos eszközökkel akarja megvalósítani.
Egyházpolitikai rendeletei (1781)
Cenzúra vagy sajtórendelet: a cenzúra jogát kivette az egyház kezéből, és egy állami könyvvizsgáló bizottságnak adta
Türelmi rendelet: teljes polgári egyenlőséget (pl. hivatalviselésben) és lelkiismereti szabadságot adott az evangélikusoknak, reformátusoknak és a görögkeleti vallásúaknak.
• A zsidóság külön rendeletben megkapta az iparűzés és a felsőfokú tanulmányok jogát.
Placetum regium felújítása: a pápai bullák kihirdetését újra királyi engedélyhez kötötték.
• Feloszlatta a „szemlélődő", „elmélkedő" szerzetesrendeket, azaz azokat a rendeket, amelyek nem végeztek oktatást vagy betegápolást. Vagyonukat szekularizálta, tagjaikat plébániákra irányította.
Vallásalap létrehozásaà új plébánosok járandóságainak finanszírozása; beavatkozik a vallási ünnepekbe, misék rendjébe
Összességében növelte az állam befolyását az egyház felett.
Közigazgatási rendeletek
• Nyelvrendelet (1784)
- A birodalom hivatalos nyelve a német lett három év türelmi idővel (kivéve Németalföld és Itália).
- a német fő tárgy az oktatásban, hivatalt is majd csak németül tudó viselhet, a nemzeti identitás sérül, követelik az anyanyelv visszaállítását, tiltakozásul népviseletbe öltözés
• Közigazgatási reform (1785-86)
- A birodalmat 13 körzetre osztotta, élükre királyi kormányzók kerültek.
- Magyarországot, mint a birodalom egyik körzetét, 10 közigazgatási kerületre osztották (cél: a hagyományos megye­rendszer, a megyei autonómia visszaszorítása).
- Megszüntették a főispáni tisztséget, a megyéket a király által kinevezett alispánok irányították.
Társadalompolitikai és gazdasági rendeletek
• Takarékossági intézkedések: pl. - megtiltotta a fakoporsóba temetést; - divatellenes intézkedéseket hozott.
Jobbágyrendelet (1785)
- erdélyi román parasztfelkelés (Horea és Closca) u adja ki;
- Az egész birodalomban megszűntette az örökös jobbágyságot, de nem történt jobbágyfelszabadítás.
- jobbágy elnevezés és röghöz kötés megszüntetése; parasztok mesterséget tanulhatnak, vagyonukat örökíthetik; telkeikre vonatkozó jogok megerősítése
- A jobbágyok számára engedélyezte a szabad házasodást, munkavállalást, költözést, független bírósághoz fordulást.
- nincs jelentős gazdasági változás, de csökken a parasztság kiszolgáltatottsága
• Tervbe vette az általános földadó bevezetését is, amelyet a földből származó jövedelemmel arányosan a nemeseknek is fizetniük kellett volna. A kibontakozó nagy ellenállás miatt ennek megvalósítására már nem került sor.
II. József belép a törökellenes háborúba, sok áldozat, élelmiszer-rekvirálás. A nemesség mellett már a lakosság is elégedetlen. II. József erőszakhoz folyamodik, amelyet nemesi ellenállás követ, mely kapcsolatba lép a porosz udvarral.
1790-ben, halála előtt, a türelmi és a jobbágyrendelet kivételével, az összes magyarországi rendeletét visszavonta.
Az uralkodó e visszavonással fölismerte gyakorlatilag a felvilágosult abszolutizmus belső ellentmondásait: „mindent a népért, de mindent a nép nélkül”, ill., aki a fennálló feudális rendet nem vette figyelembe, az belebukik a kormányzásba. Épp ezért csak kevesen támogatták (pl. a kialakuló ún. jozefinista értelmiség) politikáját.

FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS
Ez a kormányforma a fejlődésben lemaradt közép- és kelet-európai, mediterrán és skandináv régió (periféria) uralmi rendszere a 18. század közepétől a francia forradalomig. Az uralkodók a felvilágosodás eszméit hangoztatva reformokat hajtottak végre, amelyek elősegítették a polgári viszonyok kibontakozását, de a feudalizmus rendszerének alapjait nem ingatták meg. Legfontosabb törekvése a szintemelés, a fejlettebb államoktól (centrum) való gazdasági lemaradás leküzdése. Az uralkodók célja erős, központosított, egységes birodalom megteremtése volt, ennek érdekében modernizálták a közigazgatást, megszüntették a feudális széttagolódást. A felvilágosult abszolutizmus reformpolitikája az állami élet számos területén jelentkezett.
Gazdaságpolitika: a merkantilizmus elveit alkalmazta, amelyet a közép-európai térségben kameralizmusnak neveznek. Jellemzői: szigorú védővám rendszer, manufaktúra alapítások támogatása - állami üzemek létrehozása -, technikai újítások elterjesztése
Kultúrpolitika: az állami érdek képzett hivatalnokok és tisztek kinevelését igényelte (képzett munkaerő). Az iskolapolitika minden szinten érvényesült: az elemi iskolák szaporításától az egyetemek alapításáig, bővítéséig. (szakkönyvek, szakiskolák alapítása)
Egyházpolitika: a vallási ellentétek felszámolásával, a „türelem" érvényesítésével valamennyi vallás hívét jó alattivalóvá kívánták tenni.
Társadalompolitika: az állam védte a parasztságot, mert ez a réteg volt a legfőbb adófizetője. Beavatkozott a feudalizmus alapviszonyát képező jobbágy-földesúri kapcsolatba, s kivívta ezzel a birtokosok ellenszenvét. A felvilágosult parasztvédelem rendeletileg szabályozta a jobbágyok terheit, megpróbálta megakadályozni a jobbágyföldek földesúri kisajátítását, enyhítette a személyi függést. A polgárság az ipartámogatáson keresztül kapott ösztönzést.
A felvilágosult abszolutizmus többé-kevésbé közelíteni tudta Európa elmaradottabb régióit a fejlettebb országokhoz.
Legkiválóbb képviselői: Mária Terézia, II. József, II. Katalin orosz cárnő és II. Frigyes porosz király.
 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz