6.2 - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Egyetemes töri > 1492utan
 
6.3. A XIX. SZÁZAD ESZMÉI
 
Liberalizmus
 
• Liber = szabad származású ember; liberális = szabadságot kedvelő; liberalizmus = szabadelvű
 
• A liberalizmus a világosság terjedésében bízva az egyéni szabadság megvalósítását tűzte ki célul:
 
• alapvető (vagy emberi) jogok megvalósítása: vallás-, vélemény és sajtószabadság, gyülekezés- és ellenállás szabadsága;
 
• jogegyenlőség;
 
• alkotmányos berendezkedés megvalósítása: hatalommegosztás tana, választások útján létrehozott parlament hozza a tör­vényeket és ellenőrzi a kormányt;
 
• gazdasági szabadság: iparűzés, kereskedelem és vállalkozás szabadsága.
 
• A klasszikus liberalizmus eszmerendszerében:
 
• a történelem főszereplője az egyén (individum);
 
• az állam funkciója 3 területre korlátozódik: („éjjeliőr állam" vagy „láthatatlan kéz"):
 
- az ország védelme;
 
- a társadalom egyik tagjának a másikkal szembeni védelme;
 
- a nem profitorientált társadalmi intézmények (iskola, kórházak) fenntartása.
 
• A klasszikus liberalizmus elvei Angliában alakultak ki:
 
• J. Loche (a polgári kormányzás első konkrét megfogalmazója);
 
• L. S. Mill (a „Szabadságról" c. művében azt tárgyalja, hogy miként védhető meg az egyéni szabadság az állam és a társa­dalom befolyásától);
 
• A Smith („A nemzetek gazdasága"); D. Ricardo („Politikai gazdaságtan").
 
Konzervativizmus  / Conservare = megtartani, megőrizni/
 
• A konzervativizmus a liberalizmusra adott válaszként jelent meg, és reflektált a francia forradalom eszméire:
 
• Az ókorban kialakult és azután fokozatosan továbbfejlődő intézményeket (monarchia, egyház, család, tulajdon), amelyek szavatolják a társadalmi rendet, meg kell védeni, és meg kell óvni a forradalmi jellegű változásoktól.
 
• Gondolkodásának középpontjában nem az egyén, hanem a családtól az államig terjedő közösségek állnak.
 
• A konzervativizmus tagadja az ész mindenhatóságát, az elidegeníthetetlen emberi jogok létezését, a társadalmi szerző­dés tanát, a fejlődésbe vetett hitet, a radikalizmust, a for­radalmakat.
 
• A konzervativizmus szerint a politika korlátozott tevékenység, amelynek a lényege a kompromisszum-keresés, az egyensúlyozás és a mérséklet. Ezen politika gyakorlásához szükséges:
 
• joguralom; független bíróság; magántulajdon védelme; hatalmi egyensúlyra törekvő külpolitika.
 
Nacionalizmus / Natio=nemzet/
 
• A középkorban nemzeten egy ország kiváltságos lakóit értették.
 
• A felvilágosodás és a francia forradalom nyomán született meg a modern polgári nemzet fogalma: egy terület lakosságának a nyelv, a kultúra és a történelem tradíciók által kibontakozó közössége.
 
• A modern nemzetek kialakulásának két útja:
 
• Államnemzeti fejlődés (pl. Anglia, Franciaország): a nemzetté válás egy önálló állam keretei között ment végbe. Kiala­kulhatott az egységes nemzetállam.
 
• Kultúrnemzeti fejlődés (pl. német, olasz, magyar, horvát): önálló államiság hiányában a nemzeti fejlődés a kultúra világában kezdődött, cél az önálló nemzetállam kialakítása:
 
- nagy szerepet kapott a nemzeti nyelv;
 
- gyorsan kialakultak a nemzeti szimbólumok (zászló, címer, himnusz);
 
- megkezdődött a lázas múltkutatás, a dicső ősök keresése, mítoszok felelevenítése és gyártása;
 
- kialakult egy gyűlölhető,  a szenvedések okaként megjelölhető ellenségkép (pl. horvátoknál: ezeréves magyar elnyomás).
 
• A nacionalizmus összekapcsolódhatott a liberalizmussal és a konzervativizmussal is.
 
Szocializrnus    / Socius=közös, társas, egyesült, szövetkezett/
 
• A szocialista eszmerendszer kialakulása annak a felismerésében gyökerezett, hogy a francia forradalom hármas jelszavából az „egyenlőség" egyáltalán nem valósult meg.
 
• Utópista szocialisták
 
• Saint Simon („Az iparosok kiskátéja"): a társadalmat „iparo­sokra" és „henyélőkre" (nemesség) osztotta, az irányítást az „iparosokra" bízta volna.
 
• Fourier („Altalános egység"): utópisztikus közösségeket, ún. falansztereket képzelt el.
 
• Owen („A társadalom új szemlélete"): angol gyárosként meg­próbált „jó" tőkés lenni, munkásainak kedvezőbb élet­viszonyokat teremteni, továbbá kommunisztikus „szövetkezeti falvakat" létesíteni.
 
• Korai francia szocialisták
 
• Proudhon („Mi a tulajdon?"): megkérdőjelezte az állam szerepét, elutasította a gazdaság piaci működését.
 
• Blanc („A munka szervezése"): a munkások által üzemeltetett, és az állam által támogatott „nemzeti műhelyek" kialakításáról írt.
 
• Tudományos szocializmus
 
• Megalkotói: Karl Marx (1818-83) és Friedrich Engels (1820-95).
 
• Forrásai: német filozófia (Kant, Hegel, Feuerbach); angol polgári gazdaságtan (Smith, Ricardo); utópista szocialisták.
 
• Filozófiája: dialektikus és történelmi materializmus (az anyagi eredetű világ állandó mozgásban van, amely mozgást és változást a világban meglévő ellentétek harca okozza).
 
• Történelemszemlélete: a történelem osztályharcok története: - ókor: szabadok és rabszolgák;
 
- középkor: földesurak és jobbágyok;
 
- újkor: kapitalisták és proletariátus (munkásság).
 
• Politikai gazdaságtana: a tőkés kizsákmányolja a munkást (nem fizeti meg a munkájának az értékét), így tesz szert az értéktöbbletre (haszon, profit).
 
• Forradalom-elmélete: a tőkés és a proletár közötti ellentét elvezet a kommunisták vezette munkásság forradalmáig, amely világforradalomba torkollik. A győztes forradalom után a magántulajdont megszüntetik - ez azonban csak diktatúrával (proletárdiktatúra) lehetséges, mert a tőkések ellenállnak. Létrejön a szocialista társadalom, amelyben vannak még egyenlőtlenségek, az elosztás elve: „mindenkitől a képességei szerint, mindenkinek a munkája szerint". Ezután lehet kialakítani a legmagasabbrendűbb, osztályok nélküli kommunista társadalmat, ahol már mindenki „szükségletei szerint" részesedhet a közösen megtermelt javakból.

 
A legfontosabb állam- és alkotmányjogi fogalmak
 
Demokrácia
 
• Értelmezése
 
• a nép uralma
 
• a többség uralma • államforma
 
• Kiépülésének alapfeltételei:
 
• szabadság és egyenlőség érvényesítése (emberi jogok); hatalommegosztás; népszuverenitás; többpártrendszer.
 
Diktaúra         
 
• Egy személy, embercsoport vagy szervezet törvényektől nem korlátozott, főleg fegyveres erőkre támaszkodó uralma.
 
• Jellemzői: korlátlanság; ellenőrizhetetlenség; félelem
 
Hatalommegosztás
 
• A 3 hatalmi ág - törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás - szétválasztásának elve;
 
• megfogalmazói: Locke, Montesquieu;
 
• az egymástól függetlenül működő hatalmi ágak egymást is ellenőrizve megakadályozhatják a hatalom túlzott koncentrációját, illetve a hatalommal való visszaélést.
 
Alkotmány       
 
• Az állam alaptörvénye, amely
 
• a legmagasabb szinten szabályozza az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit;
 
• meghatározza az államszervezet felépítését és működését;
 
• meghatározza a hatalmi viszonyokat és a hatalmi ágak mű­ködését.
 
• Típusai:
 
• szokásjogra, ill. sarkalatos törvényekre épülő ún. történelmi alkotmány (pl. Anglia; Magyo. a két VH között)
 
• írásban rögzített, szuverén törvényhozás által elfogadott ún. chartális alkotmány (pl. USA: 1787; Fr.o: 1791.).
 
Képviseleti demokrácia
 
• Választáson alapuló intézményrendszer, amely a választási rendszernek megfelelő küldöttkiválasztást jelent a közös ügyek eldöntése, megol­dása céljából (országgyűlés, helyi önkormányzat, gazdasági kamarák).
 
• Szavazás: a választójog gyakorlásának módja.
 
• Választójog: alkotmányos alapjog, a polgároknak a közhatalom gyakorlásában való részvételét biztosítja;
 
• alapja: állampolgárság;
 
• aktív választójog: választásokon való részvétel, szavazás;
 
• passzív választójog: választhatóság
 
Kormány: országos szerv, amely a parlament hatalmából és ellenőrzése mellett az állami feladatok végrehajtásáról rendszeresen gondoskodik.
 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz