7.3 - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Magyar töri
7.5. A KIEGYEZÉS ELŐZMÉNYEI ÉS MEGSZÜLETÉSE
A Haynau nevével azonosítható megtorlás időszaka: 1849/50.
Kivégzések (13 aradi vértanú, Batthyány Lajos), Várbörtön, Kényszersorozás
Menesztése után Ferenc József nyílt önkényuralmat vezet be, ez az újabszolutizmus (neo~) időszaka, a Bach korszak 1850/59.
A Bach-rendszer ellentmondásai
Elnyomó volt: Eltörölték: megyék, városok önkormányzatát, Magyarországról leválasztották: Erdély, Horvátország, Szerb Vajdaság területét, a megmaradt részt öt kerületre osztották fel.
- egységesítő centralizmus, germanizáció: a közigazgatás, hivatalok – német nyelv;
a központi akarat végrehajtói: Bach-huszárok– nagyszámú német és szláv hivatalnok – magyar ruhában
- nem volt Magyarországon országgyűlés, helyi önkormányzatiság, megfosztották az országot a politikai hatalom és a véleménynyilvánítás minden formájától.
A Bach-rendszer támaszai a: a megszálló katonaság, a különleges jogokkal felruházott csendőrség és a hivatalnokok.
Ugyanakkor az Újabszolutizmus: megkezdte a polgári állam kialakítását, hol érvényesült a gazdasági és jogi liberalizmus (a politikai nem!)
A birodalom népei által 1848/49-ben kivívott jogok közül megmaradt a jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség.
1853: úrbéri pátens - megvalósul a jobbágyfelszabadítás (a parasztságra és a birtokosok számára is kedvezőtlenebb: a birtokosok a kárpótlás egy részét pénzben, másikat államkötvényekben kapja meg; a földesurak kárpótlását a megemelt adókból fedezik; a kárpótlás hosszú időre elnyúlik→ nemesek jelentős része tönkremegy). Kiélezte a földbirtokosok és a parasztok ellentéteit. Jobbágyok: polgári jellegű tulajdonosok lesznek.
Gazdasági fellendülés → ipar, vasútépítés területén.
Fejlődés okai: Külföldi tőke beáramlása, Ipari forradalom hatása, Jobbágyfelszabadítás, Gabonakonjunktúra, vámhatár megszüntetése - 1850 (egységes birodalmi piac kialakulása)
Ugyanakkor Széchenyi István helyesen látta, hogy a fejlődés a beinduló gazdasági folyamatoknak köszönhető, nem pedig a kormánynak. Elnyomás: sokba kerül, magas adók, államadóság, ez gátolja a fejlődést.
A Bach-rendszert végül az 1857-es gazdasági válság és a solferinoi vereség (1859) rendítette meg.
A magyar ellenállás formái:
Nyílt ellenállás: fegyveres lázadások, merényletek, összeesküvések, tüntetések. Összhatásukban nem vezetnek eredményre, de nyugtalanítja a kormányzatot.
Passzív ellenállás: Vezéralakja Deák Ferenc.
Nem működnek együtt a kormányzattal. Nem vállalnak hivatalt. Nem fizetnek adót. Vonakodva tartják be a törvényeket. Nem írnak behódoló verseket – Arany J., Tompa M.
A birtokos nemesség mindezt jobban megengedheti magának, mint a kevésbé jómódúak, nekik hiányzik a hivatallal járó kereset. (Az ember gyenge, a gyomor erős.) Nem lehet hosszú távon tartani.
Összességében megnehezíti a kormányzat munkáját, de nem teszi lehetetlenné.
Az emigráció (Kossuth, Klapka, Teleki László) is állandó veszélyforrás a kormányzat számára.
Ferenc József változtatási kísérletei
• 1860. okt. 20. - októberi diploma kiadása (lényegében az 1847-es viszonyok visszaállítása). Teljes elutasítás a magyar vezető réteg többségétől.
• 1861. február 27. - februári pátens (birodalmi összparlament felállítása az örökös tartományok túlsúlyával).
• Az összparlamentbe való küldött küldésről az 1861-ben összeült magyar parlament döntött.
Deák Ferenc és a Felirati Párt: feliratban utasítaná el, ami azt jelenti, hogy Ferenc Józsefet elismeri királynak, s jelzi, hogy tárgyalna.
Teleki László és a Határozati Párt: határozatban utasítaná el, ami azt jelenti, hogy Ferenc Józsefet még jogos, törvényes uralkodónak sem ismeri el. Teleki tisztázatlan körülmények között öngyilkos lett, így a Felirati Párt győzött.
Az uralkodó válasza az országgyűlés feloszlatása volt.
Megkezdődött a provizórium (átmeneti) időszaka (1861-65):
• vezető személyisége Schmerling lovag, államminiszter; ez az időszak egy mérsékeltebb abszolutizmus volt, amely során egyre erősödött a kompromisszumkészség mind az osztrák, mind a magyar oldalon.
A kiegyezéshez vezető fontos esemény Deák Húsvéti cikke (1865), amelyben kifejti, ha az alkotmányosságot visszaállítják akkor a magyarság hajlandó engedni a 48-as alapból a közös külpolitika, a védelem és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében. Nézetei a Pragmatica Sanctiora épültek.
Kompromisszumkészség a feleknél miért erősödött?
Ausztria:
Nagyhatalmi státusz megőrzése
katonai vereségek az olasz és a német egység harcaiban
félnek, hogy az olaszok után a magyarok is elszakadnak a birodalomtól
az elnyomás sem politikailag (instabillá teszi), sem gazdaságilag (sokba kerül) nem kifizetődő
Magyarok
a passzív ellenállás anyagi csődbe juttatja a magyar nemességet
az ország fejlődéséhez pénz kell - hitelt csak az osztrák bankok adhatnak - addig nem adnak, amíg nincs béke
A magyar nemeseknek szüksége van az osztrák piacra
félelem a nemzetiségektől
félelem, hogy Németország és Oroszország között felőrlődnénk magunkban
Tárgyalások:
Ferenc József újra összehívta a magyar országgyűlést (1865. dec. 14.).
• Az országgyűlés 1866. március 1-jén 67 tagú bizottságot küldött a tárgyalások lefolytatására, amelyek jún. 25-re be is fejeződtek.
• A porosz-osztrák háború egy rövid időre megakasztotta a tárgyalásokat, de azok 1867 januárjától újra kezdődtek (magyar részről nem követeltek a vereség után sem többet)
• febr. 17: Az uralkodó Andrássy Gyulát kinevezte miniszterelnöknek.
• febr. 20: Megalakult a felelős magyar minisztérium.
• máj. 29: Részletes vita után a képviselőház elfogadta a kiegyezési törvényt (1867/XII. tc.).
• jún. 8: Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták.
·       • júl. 28: Ferenc József szentesítette az 1867: I-XII. tc.-t (a kiegyezési törvény a XII. volt).
Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia: kétközpontú alkotmányos monarchia/ dualista állam
A kiegyezés tartalma és értékelése
A kiegyezés definiálása
• A kiegyezéssel létrejött kétközpontú, dualista monarchia több volt egy szokványos államközi kapcsolatnál. Több volt a perszonáluniónál, inkább reáluniónak nevezhető, mert az uralkodó személye mellett egyes „ügyek" is közösek voltak.
• A birodalom két részének (Lajtántúli területek: az örökös tartományok a cseh és lengyel területekkel, illetve a Lajtán inneni területek: Magyarország a horvát, szlavón és dalmát társországokkal) kapcsolatát a Pragmatica Sanctio, az 1723: I; II. tc. alapján szabályozták:
• a birodalom feloszthatatlan és elválaszthatatlan;
• biztonságán együtt kell őrködni: ebből értelemszerűen adódik, hogy vannak közös „ügyek":
kül-, had- és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy.
• A kapcsolat a paritás elvére épül, azaz a két fél teljes egyenjogúságot élvez, amely érvényes a két fővárosra is.
A közös ügyek      
• A közös had-, kül- és az ezek fedezésére szolgáló pénzügyeket közös minisztériumokban intézték. A közös minisztériumok élére a közös minisztereket a király nevezte ki.
• A közös minisztériumokat és minisztereket mindkét ország külön-külön ellenőrizte: mindkét parlament 60 tagú, felügyeleti jogot gyakorló delegációt választott:
• A két delegáció évente egyszer, váltakozva Bécsben és Pesten ülésezett, de nem együtt, hanem külön-külön, így a delegációk nem válhattak valamiféle közös parlamentté.
Az egyes ügyekben levélváltással ill. üzenetváltással érintkeztek. Ha háromszori üzenetváltás után sem sikerült megegyezniük, akkor gyűlhettek csak össze együttes ülésre és szavazásra. Ha ellentétes maradt az álláspont, a császár dönt.
Pénzügy
• A delegációk állapították meg a közös ügyek költségvetését is, amit a közös pénzügyminiszter dolgozott ki.
• A közös költségvetésből való részesedés, a kvóta arányát a két országgyűlés által kiküldött kvóta-bizottságok javaslata alapján maguk a parlamentek állapították meg 10 évre.
• A kiegyezéskor Magyarországra 30% jutott, ez később 1908-ra 36%-ra módosult.
• Magyarország az államadósságból is elvállalt 29,2 millió forintot.
Külügy
• A közös külügyminiszter hatáskörébe tartozott az OMM diplomáciai és kereskedelmi képviselete.
• Súlyát és tekintélyét növelte, hogy a közös minisztertanácsokon, ahol a közös miniszterek mellett sokszor a két miniszterelnök és a katonai vezetők is részt vettek, a császár távollétében ő elnökölt.
Hadügy
• A kiegyezés a hadügyek terén egyértelműen a birodalmi érdekeket helyezte előtérbe, és az uralkodónak széleskörű jogosítványokat adott: Az uralkodó lett a legfőbb hadúr (vezérleti hatalom: háborúban főparancsnok; vezényleti hatalom: parancsnoki és fegyelmi hatalom, kinevezési jog).
Közös hadsereg (eddig: K-K: Császári-Királyi, mostantól: K.und.K. Császári és Királyi). Vezényleti nyelv: német.
Az újoncmegajánlás a kormány kezében maradt.
A közös haderőtől függetlenül felállították a 100-100 ezer fős magyar Honvédséget, és a Lajtántúli Landwehrt - ezek függetlenek voltak a közös hadügyminisztériumtól, de ezek legfőbb hadura is Ferenc József volt.
A közös ügyekben így tehát jelentős maradt az uralkodó befolyása.
Emellett Ferenc József előszentesítési jogot kapott, vagyis a magyar kormányok törvényjavaslatot csak az ő egyetértése mellett lehet a Parlamentnek benyújtani.
Magyarország a közös ügyeken túl teljes autonómiával rendelkezik.
·       helyreáll az alkotmányosság,
·       parlamentnek felelős kormány
·       A miniszterelnököt a király nevezi ki
·       Cenzusos választójog
·       Magyarország, Erdély egyesítése
·       Ausztria és Magyarország külön parlamenttel és kormánnyal irányítja saját magát.
·       Magyarország saját maga hozza törtvényeit, belpolitikáját, rendőrségét.
·       Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar.
·       Kisebbségi kérdések belpolitikának számítanak.
Folytatódhat a polgári állam kiépítése.
A gazdasági kiegyezés
• A politikai kiegyezés mellett létrejött a gazdasági kiegyezés is, a vám és kereskedelmi szerződés megkötésével.
• Ezt a szerződést 10 évenként meg kellett újítani, és ez lehetőséget adott a változtatásokra, amelyet mindkét fél meg is próbált kihasználni saját érdekeinek megfelelően. Nem véletlen, hogy 10 évenként a parlamenti és a delegációs viták e téma körül csúcsosodtak ki.
Az országok között vám- és kereskedelmi szövetség jön létre (1867. évi XVI. tc.).
a birodalom kifelé és befelé is vámegységet alkotott, közös vámhatár
közös a pénzrendszer, korona
közös és egységes a mértékrendszer,
szabadon áramolhatott a tőke és a munkaerő.
Horvát kiegyezés és a nemzetiségi törvény
A magyar-osztrák viszony rendezése után sor került az országon belüli nemzetiségi kérdések rendezésére is.
A horvátokkal is megkötik a kiegyezést, szabadon működhet a horvát parlament, a szábor és önállóságot kap a horvát kormány területén belül (1868/XXX. tc.).
Nemzetiségi törvény (1868): a területi egység és az egy politikai nemzet elvének alapján állva széles körű nyelvhasználatot biztosít az oktatás, közigazgatás, igazságszolgáltatás alsó és középső szintjén; lehetővé teszi a nemzeti egyesületek és pénzalapok létrehozását
A kiegyezés nem biztosította teljesen Magyarország függetlenségét Ausztriától, de reális kompromisszumot jelentett, de a rendszernek komoly nehézségekkel kellett szembenéznie.
Mérlege
   
Pozitív
 
·        az adott  helyzetben mindent elért, ami csak lehetséges volt
 
§  lehetővé tette  Magyarország önállóságát és gazdasági fejlődését  
 
§  közlekedés  fejlesztése pl. vasút hálózat kiépítése
 
·        Mo-ra is van  pénz
 
·        Hitélet  fejlődik
 
·        Ipar, gyárak,  üzemek, közoktatás fejlődik
 
·        Magyar gazdaság  nagyütemben fejlődik
 
·        Hadsereg és  védelem fejlesztése
     
Negatív
 
·  magyar nemzetiségűek alig haladják meg az 50%-ot
 
·  Nemzetiségekről nem esik szó
 
·  Háború esetén az osztrák érdekek az elsők
 
·  Kisebbség politika gyenge
 
·  Megmerevíti Mo. társadalmi és politikai  berendezkedését a kiegyezés
 
Leggyengébb nagyhatalom  lesz Mo. a Monarchiával
 
a Monarchia külpolitikailag  is tehetetlen volt: nem tudott új területeket szerezni, hiszen akkor a  magyarok és az osztrákok kisebbségbe kerültek volna
 
Kossuth Kasszandra levele
Érvei a Kiegyezéssel szemben: Megszűnne az önálló hadügy, fennáll a birodalmi kormányzás veszélye, jogokat adunk fel, a birodalom pusztulása az országot is romlásba sodorja – de senki se hitt neki, mint a trójai királylánynak.
Ez igaz is volt, ugyanis a Monarchia rendszerét nem lehetett megreformálni, mert a legkisebb változás is felborította volna a kényes egyensúlyt a nemzetiségek és a társadalmi rétegek között.
Deák Ferenc szerint:
1. Az adott helyzetben reális kompromisszum született.
2. Az osztrákok a königgratzi vereség után sem gyengültek meg annyira, hogy ennél is előnyösebb feltételeket lehetett volna kicsikarni, ha mégis, akkor az nem szólhatott volna hosszú távra.
3. Nem volt és a közeljövőben nem is lesz külföldi támogatottsága a magyar függetlenségnek.
c) A kiegyezést a határon túli történészek is elutasították, mondván hogy az osztrák és a magyar uralkodó elit bűnös szövetsége a nemzetiségiekkel szemben. 1868-ban Eötvös kidolgozásában elkészült egy európai szintű, rendkívül liberális nemzetiségi törvény, mely széles jogokat biztosított számukra – csak nem lett betartva.
d) Az osztrák történészek viszont pozitívan értékelték a kiegyezést. Úgy látták, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kedvező esélyt biztosított a felzárkózásra, s így Közép-Európa megközelíthette a nagyhatalmakat.
d) A magyar gazdasági történészek (XX. sz. 2. fele) is ezzel értettek egyet. Szerintük Magyarországon a XIX. század végén megindulhatott a modernizáció, mely nagyban köszönhető a kiegyezésnek. A kiegyezés az 1870-es években elvezetett a „Boldog Békeidőkhöz".
e) A mai értékelés szerint a kiegyezés szükséges és reális kompromisszum volt, de a rendszernek komoly nehézségekkel kellett szembenéznie.
Ugyanakkor: A rendszer merevsége miatt a Monarchia, amely 1867-ben korszerű volt, a századfordulóra elavult és válságba jutott, majd az első világháború nyomán, 1918-ban összeomlott.
 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz