8.4 - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Egyetemes töri > 1492utan
A kommunista ideológia és a sztálini diktatúra a Szovjetunióban
A POLGÁRI FORRADALOM (1917)
1917. március (régi orosz naptár szerint február) Pétervárott forradalom tört ki, amelyhez egyre többen csatlakoztak a háborús válság sújtotta országban. II. Miklós cár lemondott és Ideiglenes Kormány alakult. Az Ideiglenes Kormány nem tudta megoldani a főbb problémákat: nem lépett ki a háborúból; nem volt földosztás; nem sikerült megszilárdítani a hatalmat: a polgári jellegű Ideiglenes Kormány mellett volt a másik hatalmi centrum, a tanácsok.
A forradalom erejét a munkásokból és katonákból álló helyi tanácsok (oroszul szovjetek) alkották. Az ő kezükben volt a helyi hatalom (pl. fegyveres erők, helyi közigazgatás). A szovjetek irányításában a szocialista pártoknak volt döntő szerepe. Az orosz szocialistákon belül két csoport volt:
      a mérsékeltebb mensevikek (= szociáldemokraták); és a szélsőségesebb bolsevikok (= kommunisták). Ekkor már külön pártot alkottak, de fontosabb vezetőik, pl. Lenin külföldön, száműzetésben éltek.
1917 áprilisában svájci száműzetéséből hazatért Lenin, aki meghirdeti, hogy az Ideiglenes Kormányt meg kell dönteni, és a polgári forradalmat tovább kell fejleszteni szocialista forradalommá (áprilisi tézisek: permanens forradalom).
1917 nyarára a bolsevikok egyre nagyobb befolyást szereznek a szovjetekben, és tüntetéseket szerveznek. A bolsevikok lassan az összes szovjetben átveszik a vezetést, saját hadsereget is kiépítenek, a Vörös Gárdát. A Pétervári Szovjet élére, amiben a bolsevikok már többségben voltak, Trockij került.
A BOLSEVIK HATALOMÁTVÉTEL (1917-18)
1917. november 6-án (okt. 24.) a Vörös Gárda és a forradalmárok megszállják Pétervár stratégiailag fontos pontjait (utak, hidak, gyárak), átveszik a hatalmat. November 7-én (okt. 25.) összeül a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, amely kikiáltja a proletárdiktatúrát. Az új kormányt Lenin vezeti, tagjai a népbiztosok (=miniszterek). Határozatokat hoznak:
o   a békéről: javasolják minden hadban álló országnak, hogy kössenek fegyverszünetet és kezdjenek tárgyalásokat,
o   a földről: meg kell szüntetni a föld magántulajdonát; a földbirtokosokat és az egyházakat meg kell fosztani földjeiktől, ezeket parasztok között kell szétosztani (közösen műveljék meg! ne egyénileg!),
o   a nemzetek önrendelkezéséről: minden népnek joga van eldönteni, milyen államban akar élni.
o   a hatalomról: minden hatalom a szovjeteké!
·       a bolsevikok megszervezik saját hadseregüket, a Vörös Hadsereget, és tárgyalásokat kezdenek a németekkel a békéről. Végül 1918. márciusában aláírják a súlyos breszt-litovszki békét, melynek alapján Oroszország hatalmas területekről (kb. 800 ezer km2) mond le nyugaton. Oroszország kilépett a háborúból.
A POLGÁRHÁBORÚ (1918-22)
·       a bolsevikok (vörösök) uralmával sokan elégedetlenek:
o   a parasztok, amiért nem kapták tulajdonukba a földeket, a régi hatalmi elit, az antant hatalmai,
·       megszerveződik egy ellentábor, a fehérek, és megkezdődik a négy évig tartó orosz polgárháború. Ezt csak súlyosbítják az antant országok katonai beavatkozásai (intervenciói) a vörösök ellen.
·       a polgárháborúban mindkét fél gyakran élt a terror, a lakosság megfélemlítésének eszközével
·       1922-re a polgárháborúnak vége. Ugyanebben az évben kikiáltják a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, röviden a Szovjetuniót. Azért nevezték így, mert a SZU elvben több, önálló szocialista köztársaságok szövetsége volt (pl. Orosz, Ukrán, Örmény), amelyek akár ki is léphettek volna a szövetségből. A valóságban kezdettől fogva orosz dominancia érvényesült, és az oroszok nem engedték kilépni a kisebb köztársaságokat.
ÁTMENETI IDŐSZAK (1922-29) Gazdaság:
A kommunisták számára a legfőbb ellenség a kapitalizmus, hiszen ez okozza az emberek közötti különbségeket. A polgárháború alatt bevezették az ún. hadikommunizmust, ez a magántulajdon teljes megszüntetését jelentette (pl. a parasztok minden felesleget beszolgáltattak az államnak), emiatt a szovjet gazdaság összeomlott (éhínségek)
1921-től: NEP (új gazdaságpolitika) keretében részben visszaállították a magántulajdont és a piacot, a gazdaság fejlődésnek indult. A '20-as évek a korábbi és a későbbi időkhöz képest szabadabb volt (magasabb életszínvonal, viszonylagos szólásszabadság, színes művészeti élet).
Lenin 1924-ben meghal, tetemét bebalzsamozzák és mauzóleumban kiállítják a moszkvai Vörös Téren, a Kreml mellett (személyi kultusz!), az utódlás egyelőre nem dőlt el.
A SZTÁLINI DIKTATÚRA (1929-től) / Joszip Visszarionovics Dzsugasvili – Koba, Sztálin/    http://zanza.tv/tortenelem/jelenkor-europa-es-vilag-ket-vilaghaboru-kozott/diktatorok-iii
Lenin halálakor két esélyes volt az utódlásra, bár Lenin egyiküket sem tartotta alkalmasnak, sőt Sztálintól óvott:
• Trockij: hadügyi, majd külügyi népbiztos, népszerű, kiváló szónok;
• Sztálin: nemzetiségügyi népbiztos, 1922-től a párt főtitkára, adminisztratív vezetője, pártapparátus irányítója.
·       1929-re Sztálin félreállítja vetélytársait és a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) főtitkáraként 1953-as haláláig a Szovjetunió teljhatalmú ura lesz. Sztálin uralma idején épül ki a totális diktatúra.
Politikai rendszerének jellemzői
·           személyi kultusz: Sztálin tévedhetetlen, nem szabad kritizálni, mindenhez ért; képmásai elborítják a lakásokat, hivatalokat; megjelenésekor, sőt neve kimondásakor tapsolni és éljenezni kell. Képek, versek, szobrok stb. Sztálinról (a cár atyuska képe vörösben) Az állami propaganda alakította ki.
o   terror: a rendszer ellenségeit üldözik. A politikai ellenfelek felderítését és elfogását a hírhedt politikai rendőrség, az NKVD végzi (elődje a CSEKA, utóda a KGB). Mindenhol besúgók vannak, akik jelentik, ha bárki bírálja a rendszert vagy megszegi a szabályokat. / Az NKVD vezetői: Jagoda (1934-36), Jezsov (1936-38), Berija (1938-tól)/
o   mivel Sztálin mindenhol ellenséget gyanított, a "tisztogatás" kiterjedt a hadseregre, a pártvezetőkre, sőt Sztálin közvetlen környezetére is. 1934 – Kirov meggyilkoltatása – túl népszerű Leningrádban; 1940 - Trockij /Pl. Trockijt is árulással vádolják, emiatt Mexikóba menekül, de Sztálin ott is elérte: ügynöke 1940-ben egy jégcsákánnyal megölte Trockijt./
o   a gyanúsítottakat gyakran megkínozták, hogy "beismerő vallomást" csikarjanak ki belőlük olyan bűnökért, amiket el sem követtek. A gyanúsítottakat koncepciós (előre eltervezett) perekben, koholt vádak alapján ítélik el, (Visinszkij főügyész irányításával)az ítélet ált. halál vagy kényszermunka.
·         1936. aug.: Zinovjev, Kamenyev kivégzése, 1937. jún.: Tuhacsevszkij pere (a hadsereg „lefejezése"), 1938. márc: Buharin, Rikov, Jagoda kivégzése;  1940: Jezsov kivégzése
o   a SZU-t behálózták a kényszermunkatáborok (GULAG), főleg Szibériában voltak. Itt tkp. rabszolgaként dolgoztatták a foglyokat (út-, vasútépítés, bányászat), akik nagy része nem is élte túl a nyomorúságos körülményeket.
·         • cél elvileg az átnevelés, de gyakorlatilag (kényszer)munka: (favágás, csatorna- és vasútépítés, bányászat)
·         • embertelen körülmények, magas elhalálozási arány
Totális állam: Már Lenin elfogadtatta, hogy a munkásosztály vezető ereje a bolsevik párt – a SzU így pártállam lett. A pártállam az élet minden területét irányította és ellenőrizte, hatalma mindenhová elért. A törvények a párt határozatai voltak, nem a parlamentben születtek. Sztálin továbblépett: nemcsak a párt volt maga a törvény, hanem maga a vezér is. Sztálin kormányoz, irányít, véleményt mond: a pártbürokrácia pedig mindent túlteljesít. Mindent neki köszöntek meg: félelemből, önvédelemből.
·       manipuláció: a diktatúra megtéveszti az embereket, eltitkolja a borzalmakat, elhiteti velük, hogy valójában jól élnek és boldogok (propaganda). Ezt sugallták az újságok, a filmek stb. A politikai ellenfeleket nem csak megsemmisítették, hanem az emlékezetből is ki akarták törölni őket (történelemhamisítás).
Sztálin kórosan félt, és árulókat szimatolt mindenütt. A politikáját leginkább a parasztok, műszaki vezetők és a hadsereg vezetői szenvedték meg. Ez utóbbinak a ’lefejezése’ megkönnyítette a német sikereket a 2. VH-ban.
Gazdaságpolitika
1928-29-ben következett be a fordulat. Sztálin minden kapitalista maradványt fel akart számolni, míg fő ellenfele, Buharin szerint ezzel még várni kell, amíg meg nem erősödik a gazdaság. A sztálini elképzelés győzött, egyeduralma ezután szilárdult meg.
• Felszámolták a NEP-et, megkezdték a mezőgazdaság kollektivizálását:
·       kollektivizálás: a mezőgazdaságban a parasztoktól elvett földeken állami gazdaságokat (szovhoz), és termelőszövetkezeteket ( kolhoz) hoztak létre
o   azok a módosabb parasztok, akik tiltakoztak földjeik elvétele ellen, ellenségnek számítottak (kulákoknak nevezték őket)
o   - előkészítés nélkül, a terror légkörében indult el a szövetkezetesítés; - az ellenálló parasztokat kitelepítették;
o   a kollektivizálás eredménye: éhínségek (Ukrajnában 1932-33: több millió halott), parasztlázadások – leverik őket.
o   - a súlyos következmények (termelés visszaesése) miatt egy időre felfüggesztették, de 1931-től újult erővel, szinte teljesen végrehajtották.
·       tervgazdálkodás: (1., majd 2. ötéves terv) erőltetett iparosítás más ágazatok (pl. mezőgazdaság, infrastruktúra) rovására
o   az iparban csak állami vállalatok működhetnek, központi terveknek megfelelően. Ezek a tervek néhány évre előre megszabják, mekkora növekedést kell elérni egy adott ágazatban
o   kétségtelen, hogy ez a szovjet ipar látványos fellendüléséhez vezetett: gyárak, nehézipari központok jöttek létre, azonban az eredményesség rovására (az áruk minősége gyakran pocsék). A gyárakban minden munkás feljegyezte, mennyit termelt egy adott napon, aki nem teljesítette a tervet, az "szabotőrnek", aki teljesítette vagy túlteljesítette, "élmunkásnak" (sztahanovista) számított.
o   Állami gazdaságirányítás: központi akarat, terv, nincs piac: az eredmények elmaradását erőszakosan torolták meg: sok minden csak papíron teljesül, vagy rosszabb minőségben.
o   - A cél a Nyugathoz való minél gyorsabb felzárkózás, az önvédelemhez szükséges anyagi eszközök megteremtése volt - hadseregfejlesztés.
o   - A terv egyoldalúan a nehézipar erőltetett fejlesztésére koncentrált, és a munkaerő kizsákmányolására épült. A mezőgazdaság nincs fejlesztve, a kollektivizálás és a termelés visszaesése, erőszakos begyűjtés és a tudatos megleckéztetetés miatt milliók halnak éhen, főleg Ukrajnában.
o    A századfordulós orosz gazdaság ugrásszerű fejlődésnek indult, megvalósul a modernizáció, ennek óriási árát az állampolgárok fizették meg, nélkülözéssel, éhhalállal, alacsony életszínvonallal.
o    A fejlődés két fontos forrása hiányzott: külföldi tőke beáramlása, piac ösztönző hatásai. A gazdasági szerkezet torz.
Ideológia
A sztálinizmus leegyszerűsített marxizmus. A történelem osztályharcok története, a munkásságnak forradalom útján kell megragadni a hatalmat, s majd proletárdiktatúrát létrehozni. Cél az osztály nélküli társadalom megvalósítása. A köztulajdon magasabbrendű, mint a magántulajdon.
Társadalmi változások
A cél a szocialista embertípus kialakítása volt. aki ideológiailag képzett, hű a párthoz. Munkaszerető, családcentrikus és hisz a szocializmusban.
  • brutális módon, de a szovjetek tényleg     megszüntetik a társadalmi különbségeket (pl. nők teljes egyenjogúsága)
  • mégis van egy kiváltságos réteg:     az SZKP vezetői (megyei, városi párttitkárok stb.): ők állami kocsit, lakást,     üdülési lehetőséget stb. kapnak - de ezt az állam bármikor visszaveheti tőlük
A modernizáció megvalósult, de óriási áldozatok árán. Az eredményekkel tudatos propagandát folytattak, minden kudarcért az ellenség, az árulók a felelősek – állandóan létezett valamilyen ellenségkép: kulák – a gazdagparaszt, a forradalmat eláruló kommunista vezetők (revizionisták) stb.
Nem egy nyugati értelmiségit sikerült megtéveszteniük, hisz megtervezett utakon lehetett csak részt venni, szabadon senki sem kószálhatott.
 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz