9.1 - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Magyar töri
A trianoni béke és következményei
(Párizs-Versailles, Trianon palota) 1920. június 4.
A békekonferencia működése
·         A vesztesekkel nem tárgyaltak, csak a kész béke aláírására hívták meg őket
·         Mindenki oktrojált, kényszerített békének tekinti
·         Az előkészítés bizottságokban zajlik, ahol a területi és nagyhatalmi igényeket egyeztetik
·         A győztes oldalon állók igényei szerint alkotják meg a béke pontjait
A wilsoni elvek nem érvényesülnek
A magyar probléma
·         A trianoni béke előkészítése során nincs „magyar-ügy”, azaz Magyarország sorsával külön nem foglalkoztak
·         Csak a nemzetiségiek igényei alapján vizsgálták az ország sorsát
Legfontosabb alkalmazott szempontok
·         Elvileg a nemzetiségi elv, de!
egyéb indokokkal rendszeresen felülírták
·         gazdasági-stratégiai-földrajzi igények pl.:
o   Románok: a vasútvonal határozta meg a határvonalat: ezért a határ mellett magyar etnikai tömbök kerültek át
o   Csehszlovákia: szüksége volt a Csallóközre, hogy legyen mezőgazdasági termelés, folyókat hajózhatónak állítottak be
o   Szerbek: Belgrád védelme miatt kérték az újvidéki régiót
1920. jan. a magyar békedelegáció érkezése
           vezető: gróf Apponyi Albert tagok: Teleki Pál, Bethlen István
           cél: a történelmi Magyarország egységének bizonyítása: Vörös térkép, legalább a többségében magyarok lakta területeket megvédeni, népszavazást kérve a hovatartozásról, de minden felvetése elutasításra talált.
1920. jún. 4-én írták alá a magyar békeszerződést Versailles kertjének Grand Trianon nevű kastélyában (Bernárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd ).
A béke aláírásának napja gyásznap lett Magyarországon. Félárbocra engedték a zászlókat, megállt az élet, mindenki gyászolt. A magyar társadalmat sokkhatásként érte a döntés.
A területi rendelkezések (KTA 98/A)
·         Mo. területe 282 ezer km²-ről (Horvátországgal együtt 325 ezer km2-ről) 93 ezer km²-re
·            Mo. lakóinak száma 18 millióról 7, 6 millióra csökkent.
(10 millió magyarból, 3,3 millió került más országokba )
       /ma minden negyedik magyar határon túl él!/
Sopron és környéke népszavazással dönthetett hovatartozásáról (1921. dec.)
           „civitas fidelissima” – leghűségesebb város
·         Jóvátétel fizetési kötelezettség, ennek pontos összegét csak 1923-ban határozták meg 200 millió aranykoronában
A katonai előírások
·         Általános hadkötelezettség tiltása
·            max. 35 000 fő lehet a katonaság létszáma
·            Modern fegyverek rendszerbe tartása tilos
» az országot katonai visszavágásra alkalmatlanná tették!!!
A szomszédok viszont erőteljesen fegyverkeztek.
Amit veszítettünk
·         A történelmi Magyarország területének és lakosainak durván 2/3-át
·         Színmagyar lakosságú területeket (Székelyföld)
·         A kulturális és történelmi emlékeink nagy részét
·         Az egységes birodalmi piacot, gazdasági keretet: a gazdasági és földrajzi egységet.
a Monarchia részei között kialakult munkamegosztás felbomlott, megszűnt a tőke és a munkaerő szabad áramlása.
·         /Ez a környező országoknak is rossz, mivel a háború után nincs együttműködés./
·         Az ország elveszítette nyersanyagforrásai túlnyomó részét: határon kívülre kerültek a kősó-, a kőszén- és az érckészletek, illetve a faállomány jelentős része. Ugyanakkor Magyarországon maradt kihasználatlanul a feldolgozóipar legtöbb központja. Mindez Budapestet érintette a legsúlyosabban.
·         A vasúthálózat egységességét
·         Nagyvárosok a vonzáskörzetüket (Miskolc, Kaposvár, Szeged)
Amit okozott a béke…
·         Egy történelmi, máig feldolgozatlan traumát megcsonkított” ország – „elszakított magyarok”
·         Folyamatos atrocitásokat - elvándorlásokat
·         Egy állandó „revízió igényt” → kódolt új háború, külpolitikai nehézségek
·         A nemzetiségi kérdés megoldatlansága áthelyeződött az utódállamokba
·         Erőteljesebb szembenállást Mo. és a környező népek között - irredentizmus
·         Egy Bp. központú, gazd-i nehézségekre ítélt országot és elmaradottságra ítélt elszakított területeket
A revíziós igény
·         A hivatalos Magyarország nem fogadhatott el ilyen területi és etnikai csonkítást, célul tűzte ki, hogy vissza kell szerezni az elszakított országrészeket
·         Ez a revíziós politika, mely egységes támogatást kapott az országban, eltérő módozatok:
           » részleges, csak a magyarlakta területekre vonatkozó, ill.
           » teljes revízió
A trianoni béke gazdasági és társadalmi hatásai
A béke hatása a térségre
Megszűnt a Monarchia 50 milliós piaca
A térség államai önellátásra rendezkednek be – mindent fejlesztenének
Védővámok alkalmazása
Összességében lassabb fejlődés van
Mezőgazdaság
A hasznosítás szempontjáól a területi arányok megváltozta: növekedett a szántó, szőlő, csökkent az erdő és a rét aránya.
A mg.-ban érezhető legjobban a biztos felvevő piac hiánya. A tőkehiány miatt a gazdaságok fejlesztése is alig valósul meg, a magyar gabona nem lesz versenytársa az olcsó amerikainak.
Az állattenyésztésben nem sikerült elérni a korszak végére sem a világháború előtti szintet. A juh és szarvasmarha állomány csökkent jobban (kevesebb a rét, erdő), míg a ló és sertés kevésbé.
Ipar, bányászat
Nincs többé nemesfém és sóbánya a megmaradt országban.
Vasérc csak Rudabányán, szénbányáknak a fele, kőolajmező kevés és vízenergia alig maradt.
Ipari létesítmény túl sok maradt, a fellelhető nyersanyaghoz képest, ráadásul a zöme a fővárosban, amely így még nagyobb súllyal bírt a gazdaságban is. Együttműködés a környező országokkal alig – párhuzamos fejlesztések.
Településszerkezet torzulásai
Budapest központú lett az ország.
Számos város vesztette el vonzás- és piackörzetét, s számos falu a „központját”.
Közlekedés
Sok vasúti csomópont került a határon túlra, amit nem indokolt etnikai érv, csak hadászati és gazdasági.
A sugaras szerkezetű vasúthálózat összekötő vonalai közül is sok került át a más országokba, olykor csak egy-egy szakasz. Ez nehezítette a közlekedést és a fejlesztést. Nagy károkat okozott a román rekvirálás, rablás is.
Szülőföldről anyaországba
400000 ember települt „haza”, részben önként, részben kényszer hatására vagy félelemből.
Többségük értelmiségi és hivatalnok.
Ellátásuk a rokonokra hárult, mivel az állam a háború után a ’sajátjairól’ is alig tudott gondoskodni. Sokan laktak vagonokban, nyomornegyedekben. A 20-as évek közepére javult a helyzetük.
 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz