9.2 - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Magyar töri
 
9.2. A Horthy-korszak
 
Konszolidáció a 20-as években
 
A Tanácsköztársaság bukása utáni magyarországi káosz már az antantnak is kellemetlen volt (nem volt kivel békét kötni!), ezért 1919 őszén Mo.-ra érkezik George Clerk brit diplomata, akinek sikerül elérnie, hogy a románok kivonuljanak, így bevonul a Nemzeti Hadsereg, nov. 16-án Budapestre, élén Horthy Miklós fehér lovon.
 
A Huszár Károly vezette kormány békeküldöttséget küld a konferenciára, megszervezi 1920. jan.: országgyűlési választásokat (nőkre is kiterjedő választójog alapján, de csak a szabad országrészekben, SZDP nem vesz részt), ezen a Kisgazdapárt és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja(KNEP) győz.
 
A fő kérdések az államforma és mi legyen Horthy szerepe? Mo. királyság marad, király nélkül: igény a történelmi Mo.-ra; Horthy Miklóst pedig kormányzóvá választják (korlátozott királyi hatalom), ezért az 1920 és 1944 közötti korszakot róla Horthy-korszaknak nevezzük.
 
Háborús vereség, forradalmak, Trianon (területveszteség, menekültek) – az ország mind politikai, mind gazdasági értelemben instabil volt, társadalma megosztott. Cél helyreállítani a rendet, működőképessé tenni az országot, azaz konszolidálni. Az első kísérletet erre a gróf Teleki Pál teszi meg.
 
Teleki-kormány (1920. júl. 18 - 1921. ápr. 14.)
 
Tervei: földreform, középosztály felkarolása, erélyes külpolitika, szélsőségek visszaszorítása, a magyar állam újjászervezését, a jogrend helyreállítása.      Intézkedések:
 
Fellépnek a szélsőségesek ellen:
 
Felfüggesztették az ÉME működését.
 
Megkezdték a katonai különítmények (Héjjas, Prónay) felszámolását.
 
Törvényt alkottak az állam és társadalmi rend védelméről (1921: III. tc.) – államellenes bűncselekményeket szabályozza és súlyosan bünteti.
 
Kommunista pártot betiltják – illegálisan működik majd, Moszkva támogatásával.
 
Bevezették a Numerus clausust (zártszám): (1920. szept. 26.): hivatalosan célja az értelmiségi túlképzés csökkentése, ténylegesen viszont a zsidóság kiszorítása az egyetemekről. az egyetemi felvételeket szabályozza származási és politikai megkülönböztetés alapján (a hallgatók felvétele a származásuk országos arányán függ). Cél a nemzeti értelmiség helyzetbehozása. A trianoni döntés után (1920. jún. 4.) 400 000 magyar menekült, nőtt a társadalmi feszültség, antiszemitizmus erősödött, ebben közrejátszott, hogy a forradalmi vezetésben magas volt az arányuk.
 
Nagyatádi Szabó István miniszter vezetésével földreformot hajtottak végre (1920. dec. 7.).
 
A törvény alapján a termőterület 8,5%-át osztották fel, kb 300 000 szegényparaszt 1-2 holdas birtokot, kb 100 000 pedig 20-50 holdas „vitézi telket” kap. /A kormányzó "vitézi telkeket" adományozott az általa alapított Vitézi Rend tagjainak. A rendbe az első világháborúban (vitézségi érem) és a nemzeti hadseregben érdemeket szerzett katonák, főként tisztek és altisztek kerültek./ A reform családtagokkal együtt mintegy kétmillió embert érintett, és egy időre biztosította a paraszti népesség nyugalmát, de a földkérdést nem oldotta meg, a nagybirtokokhoz nem nyúltak. A néhányholdas kisparaszti gazdaságok nem voltak életképesek, a közepes nagyságú birtokok alig szaporodtak, a földbirtokszerkezet lényegében nem módosult.
 
A földreform és a Numerus clausus a társadalmi bázis növelését is szolgálta.
 
Teleki IV. Károly első visszatérési kísérletébe bukott bele (1921. márc. 26 - ápr. 5.), mert kiállt a király mellett.
 
Bethlen¬kormány 1921. ápr. 14 - 1931. aug. 24.
 
Stabilizációs lépések:
 
Rendezték a nyitott határkérdéseket (délen- Baranya, Burgenlandban, soproni népszavazás).
 
A sikertelen második „királypuccs" (1921. okt. 20-23.) után a nemzetgyűlés 1921. nov. 26-án detronizálta a Habsburgokat, azaz a parlament kimondja a Habsburg-ház trónfosztását (1707 és 1849 után harmadszor és utoljára).
 
A politikai élet konszolidációja
 
Bethlen a belpolitikában uralkodó szerephez akarta juttatni a konzervatív politikai tábort, amely a háború előtti politikai szisztéma (korlátozott parlamentarizmus) újbóli megvalósítását tűzte ki célul – minta a dualizmus.
 
Bethlen olyan erős kormánypárt megszervezésére törekedett, amelyik folyamatosan megnyerheti a választásokat.
 
Bethlen ezért megkezdte kettős küzdelmét:
 
- a paraszti (Kisgazda), polgári, munkás (MSZDP) demokrata politikai tábor ellen, amelynek elképzelése: a háború előtti politikai rendszer nagyfokú demokratizálása;
 
- a jobb- és baloldali radikális csoportosulások ellen, amelyek a parlamentarizmus korlátozását, felszámolását hirdették.
 
A két politikai táborral szembeni fellépés, egyben a konzervatív politikai rendszer konszolidációját is jelentette:
 
- 1921: Bethlen-Peyer paktum megkötése (Megegyezés az MSZDP-vel, (Peyer Károly az elnöke)hogy ha korlátozza a kormánnyal szembeni fellépését, akkor visszatérhet a politikai életbe.)
 
Előnyös az SZDP számára (pl. a párt működésének biztosítása a politikai szabadságjogok visszaállításával; kivételes intézkedések megszüntetése; amnesztia); előnyös Bethlen számára (SZDP beszünteti a kormányellenes propagandát és támogatja a magyar törekvéseket külföldön; nem indítanak politikai sztrájkokat; nem szervezkednek a közalkalmazottak, a vasutasok és a postások között).
 
- 1922: Egységes Párt létrehozása. Egyesítette saját pártját, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját (nem túl népszerű) a Kisgazdapárttal, Bethlen belép párthíveivel a Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapártba. Végrehajtják a földreformot. Ezzel hatalmának stabil parlamenti bázist teremtett.
 
- 1922: a választójog módosítása Szűkítették a választásra jogosultak körét úgy, hogy a feltehetően legitimista, illetve kisgazda szavazóbázist kizárták a választásokból, továbbá visszaállították a nyílt szavazást vidéken, magasabb lett a vagyoni és a műveltségi cenzus, főleg a nőknél.
 
- 1923: a szélsőjobb kiszorítása a kormánypártból (Gömbös és csoportja kilépett az Egységes Pártból és megalakították a Fajvédő Pártot.)
 
- 1926: új felsőházi törvény (Konzervatív többségű felsőház létrehozása – 1927-től.) Újabb fék beépítése.
 
Bővítik a kormányzói jogkört: feloszlathatja az ogy.-t, ő a legfőbb ’hadúr’.
 
Ezekkel az intézkedésekkel Magyarországon korlátozott parlamentáris rendszer épült ki, erős kormányzói hatalommal.
 
 
Gazdasági konszolidáció
 
A csökkent területű országnak túlméretezett az élelmiszer-, vasipar és gépgyártás; a könnyűipart viszont fejleszteni kellene, ezért jelentős szerkezeti átalakítás szükséges. Ehhez tőke szükséges, ezért Bethlen 1921 végétől egy tudatosan irányított inflációs konjunktúra gerjesztésével kívánta a gazdaságot lendületbe hozni, ami végül sikerült is. (a vállalkozóknak hiteleiket az inflálódó pénzzel kellett visszafizetni)
 
A hiperinfláció miatt azonban a lakosság elégedetlensége nőtt, ezért pénzügyi stabilizációt kellett végrehajtani. A hosszútávon is stabil gazdasági fejlődéshez azonban egy nagyobb összegű külföldi kölcsönre volt szükség.
 
- 1922: Magyarországot felvették a Népszövetségbe, majd benyújtotta kérvényét egy népszövetségi kölcsönre.
 
- 1924: A Nemzeti Bank felállítása után, az infláció megfé­kezését követően megérkezett a 250 millió aranykoronás népszövetségi kölcsön.
 
- 1927: A korona helyett a pengő bevezetése. Megszűnik az infláció.
 
Gépesítik a mezőgazdaságot (de ettől még a nagybirtokrendszer elavult); fejlődik a konzerv- és cukoripar.
 
A textil-, gép-, vegyipar, elektrotechnika látványosan fejlődik; megindul a bauxitbányászat; a villamosenergia-termelés a négyszeresére nő; védvámokkal óvják a magyar ipart. Fejlesztik a közlekedést, a turizmust.
 
„Büszkeségeink”: Kandó-féle villamos mozdony, Tungsram, Orion rádió, 1925. Csepel: az első rádióadó, automata telefonközpontok Budapesten.
 
Egyértelmű gazdasági fellendülés 1926-29 között  - bár a fejlődés mértéke és az életszínvonal elmarad a háború előttitől.
 
Magyarország közepesen fejlett agrár-ipari ország lett.
 
A Bethlen-kormány által bevezetett gazdasági reformok prosperitást hoztak, ám mivel a fejlődés jelentős részben külföldi tőkén nyugodtak, az ország kiszolgáltatottá vált a külgazdasági folyamatoknak. Ráadásul az 1920-as évek végére a legeladósodottabb ország lett Európában. Ez a tény és ennek káros következményei, majd csak a világválság bekövetkeztével válnak sokak számára egyértelművé. A ’20-as évek közepétől jellemző gazdasági stabilitás a politikai konszolidációt is elősegítette, hiszen a szélsőségeket kiszorították a politikai életből.
 
 
Szociális konszolidáció
 
Társadalombiztosítás újjászervezése; kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítás bevezetése (1928); új lakóházak, kórházak, iskolák építése.
 

Külpolitika a két világháború között
 
Új helyzet állt elő az önállóvá válással. Ellenséges államok vesznek körül minket, létrejön a kisantant.
 
A magyar külpolitika célja a revízió, de ez ekkor nem reális.
 
/ Revízió mértéke:
 
Etnikai revízió
 
A határ menti magyar többségű területek visszacsatolása. Liberálisok, demokraták, és szociáldemokraták támogatták. A nagyhatalmak legfeljebb ezt támogatták volna, a magyar közvélemény számára azonban ez volt a minimum, amit csak első lépésnek tekintettek a teljes revízió felé vezető úton.
 
Optimális revízió
 
A nemzetközi körülmények között elérhető legnagyobb mértékű terület visszaszerzése, de legalább a magyar többségű területeké. A magyar külpolitika hivatalos álláspontja 1927 után. Olaszország és Németország aktuális érdekei szerint támogatta, ellenezte.
 
Teljes (integrális) revízió
 
A történelmi Magyarország helyreállítása, esetleg Horvát-Szlavónia és Burgenland visszacsatolása nélkül.
 
A revíziós propaganda ezt hirdette, s a magyar társadalom túlnyomó többsége ezt szerette volna. A világpolitikában ez az álláspont nélkülözte a realitást, még Olaszország és Németország sem támogatta./
 
Első feladat, kitörni az elszigeteltségből. A kormány fizeti a jóvátételt - teljesítési politika -, ezért az országot 1922-ben felveszik a Népszövetségbe.
 
Ez után óvatosan tapogatóznak olyan államok felé, akik támogathatják a magyar revíziós törekvéseket. (A húszas évek második felében a határ menti magyarlakta területek visszacsatolását követelték, a többi területen pedig népszavazást.) Mussolini Olaszországa erre készséges (legalábbis a Jugoszláv vonatkozásban), ezért 1927-ben megkötik az örök magyar - olasz barátsági szerződést.
 
A világgazdasági válság idején
 
• Kényszerűen megerősödött a gazdasági diplomácia (exportpiacok keresése).
 
• Felértékelődött Németország, Olaszország és Ausztria szerepe.
 
Erősödő német kapcsolatok (1933-ban Gömbös az első külföldi kormányfő, aki gratulál Hitlernek, cserébe a német piac megnyitását kéri a magyar gabona előtt; Németország felvásárolja a teljes magyar agrár (gabona) felesleget, a piaci ár felett; erősödő német gazdasági befolyás:
 
szorosabbá válik az Olaszo.-gal és Ausztriával fennálló kapcsolat is (1934: római jegyzőkönyvek: a három ország kereskedelmi-politikai együttműködése)
 
1934. diplomáciai kapcsolat felvétele a Szovjetunióval – piac
 
Az 1930-as évek első felében az olasz-osztrák-magyar együttműködés, illetve az olasz orientáció alkotta a magyar diplomácia európai mozgásterét Németország megerősödése leszűkítette, az évtized második felében a német orientáció kikerülhetetlenné vált a revíziós célok elérésében.
 
Csalódás ugyanakkor Németországban: a revíziót csak Csehszlovákiával szemben támogatta, kijelentette, hogy a 100%-os revízió lehetetlen.
 
A németekben való csalódás és a nemzetiszocializmustól való félelem (brit ösztönzés mellett) 1937-38-ban a kisantanttal - végül sikertelen - tárgyalásokhoz vezetett.
 
A Darányi, majd az Imrédy kormány feladata a német függőség lazítása lett volna, az angol, francia kapcsolatok elősegítése. De ez nem sikerült. Sem az angolok számára nem voltunk fontosak, ráadásul a revíziót sem támogatták.
 
Az európai események (flottaegyezmény, Anschluss) az évtized második felében végül az országot a német orientáció felé terelték, ezen külpolitikai körülmények nyomán a revíziós sikerek előmozdítását Magyarország csak Németország támogatásától remélhette, így Magyaro. egyre inkább Németo. mellé sodródik.
 
1938-tól a magyar politikai élet teljesen a revízió bűvkörébe került.
 
Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt, 1938 aug. Hitler azt követeli, hogy Magyaro. támadja meg Csehszlovákiát (hogy aztán ő "béketeremtőként" léphessen fel), cserébe megígéri Szlovákia visszaadását - ezt nem tesszük meg, így Hitler Münchenben (müncheni konf., szept. 29-30) csak a Szudéta-vidéket szerzi meg.
 
Magyar-csehszl. tárgyalások indulnak, ezek eredménytelenek, ezért újabb konferencia gyűlt össze Bécsben, de ezen már csak Hitler és Mussolini van jelen - nov. 2. az első bécsi döntéssel visszakapjuk a Felvidék és Kárpátalja magyarlakta területeit (12 ezer km2, 1 millió fő, 3/4-e magyar). Nem sokkal később Magyaro. belép az Antikomintern Paktumba.
 
Teleki Pál már a miniszterelnök (1939-41), amikor Csehország német megszállásakor (1939 március) visszafoglaljuk Kárpátalját (12 ezer km2, 700 ezer fő, de csak 10% magyar). Az ára: kilépünk a NSZ-ből, május 5.: második zsidótörvény.
 
A revíziós folyamat megítélése
 
• A magyar revíziót nem sikerült békeidőben, összhatalmi egyetértéssel megvalósítani.
 
• A revízió még békés módon, de már a háború árnyékában kezdődött.
 
• Kérdésessé vált, mennyire lesznek az eredmények tartósak, ha francia, angol hozzájárulás nélkül születnek.
 
• A revíziós eredményekkel párhuzamosan Magyarország elveszítette külpolitikai önállóságát, és háborús kockázatot vállalt.
 
A magyar külpolitika eseményei 1919 és 1939 között
 
 
1919 nov. 16. a románok elhagyják az országot
 
1920 jún. 4. trianoni békediktátum
 
1921. március-április, október: kétszeres puccskísérlet
 
nov. 6. kimondják a Habsburg-ház trónfosztását
 
1922 Magyarország belép a népszövetségbe,
 
1924 népszövetségi kölcsön
 
1927 magyar-olasz örökbarátsági és együttműködési szerződés
 
1933 tartós kereskedelmi szerződés Ausztriával
 
1933 Gömbös Gyula tisztelgő látogatása Hitlernél
 
1934 német-magyar kereskedelmi pótegyezmény („clearing-megállapodás”) a magyar mezőgazdaság előtt megnyílik a hatalmas német piac
 
1934 diplomáciai kapcsolat a Szovjetunióval
 
1934 márc. római jegyzőkönyv: magyar-olasz-osztrák gazdasági, politikai, kereskedelmi megegyezés, Anschluss-ellenes
 
1938 nov. 2. első bécsi döntés - a Felvidék déli sávját Magyarországhoz csatolják
 
1939 Imrédy Béla Berlinbe látogat, hazatérve forradalmat akar
 
1939 csatlakozás az Antikomintern-paktumhoz - kommunistaellenes szerződés (németek, japánok, olaszok, stb.)
 
 
A Horthy-korszak főbb jellemzői
 
Az 1920: I. tc. alapján Magyarország államformája: királyság, de király nélkül - az ideiglenes államfő szerepét a nemzetgyűlés által titkosan megválasztott kormányzó, Horthy tölti be.
 
Jogai: törvények egyszeri újratárgyaltatása; követállítás és -fogadás; országgyűlés-feloszlatás tartós határozatképtelenség esetén; legfőbb hadúrként a hadsereg vezénylete,
 
Kötelezettségei: törvények kihirdetési záradékolása, aláírása; változatlanul fenntartott törvény kihirdetése; nemzetközi reprezentáció.
 
Jogkörét a törvények úgy szabták meg, hogy ne veszélyeztesse az országgyűlés (törvényhozó hatalom) függetlenségét és hatalmi súlyát. 1937-ben történt a kormányzói jogkör bővítése: A kormányzó innentől egy évvel késleltethette a törvényjavaslatokat, valamint az országgyűlés nem vonhatta őt felelősségre többé. Egyszerre lehetőség a diktatúrára és lehetőség a szélsőjobb diktatúráját megakadályozására.
 
Horthy korlátozott államfői hatalommal rendelkezett (nincs nemesítésí, főkegyúri, általános kegyelmi joga).
 
A nemesítés ellensúlyozására alkalmazott vitézavatás segítségével a támogatói bázisát szélesítette így a kormányzó.
 
A végrehajtó hatalom működése: országgyűlésnek felelős magyar minisztérium; a kormányzó rendeleteihez minden tárgyban szükséges a miniszteri ellenjegyzés. A kormány és a kormányfő pozíciója erős.
 
A választási rendszer: korlátozott választójog (magas életkor, bizonyos iskolai végzettség, határozott idejű egy helyben lakás; a nőknél még szigorúbb követelmények), nyílt szavazás (kivételek: Budapest és a törvényhatósági jogú városok-titkos szavazás).
 
A parlament egykamarás, majd 1927-től van felsőház is, tehát kétkamarás. A felsőház összetétele és jogköre (vétó) a konzervatív politikai erők hatalmát őrizte.
 
A Horthy-rendszer tekintélyelvű, korlátozott parlamentáris rendszer, sem demokráciának, sem diktatúrának nem tekinthető; a választási rendszer következtében a kormánypárt biztos többségű, s konzervatív túlsúlyú, a szélsőjobb jelenlétével. Bethlen alatt az Egységes Párt, Gömbös a gazdasági válság után átszervezte Nemzeti Egység Pártjává, majd Teleki alatt a Magyar Élet Pártja volt a kormánypárt, amely abszolút többséget szerzett a választásokon.
 
Ellenzéki pártok: MSZDP, liberális pártok, Fajvédő Párt, Kisgazdapárt, szélsőjobboldali nyilas pártok.
 
A Horthy-rendszerben korlátozottan érvényesültek a demokratikus jogok.
 
Ez érvényes volt az egyesülési és gyülekezési jogra: egyesület – engedélyhez kötött, gyűlések csak zárt helyen, előre bejelentve lehettek. A szélsőségesnek tartott politikai erők szervezése bűntény volt (kommunisták, nyilas pártok, Rákosi és Szálasi ült börtönben Horthy idején.
 
Cenzúra nem volt, de a sajtószabadság is korlátozott volt, létezett ellenőrző hivatal. A kormány megszüntethetett, betilthatott újságokat, vagy épp az utcai árusítását tiltotta meg, pl. a Népszava csak előfizetésre járt.
 
A társadalmi egyenlőség a zsidósággal szemben nem érvényesült: Numerus Clausus, majd a zsidótörvények.
 
Uralkodó ideológiája a korszaknak a szegedi gondolat: keresztény, nemzeti, forradalomellenes, a mezőgazdaságon nyugvó Magyarország az ideája, Szent Istváni állameszme. Mindez kiegészült a klebersbergi neonacionalizmus, és a kultúrfölény gondolatával.
ÖSSZEGZŐ ÁBRA:

 
 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz