9.3 - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Magyar töri
9.3. Művelődési viszonyok és az életmód

Társadalmi változások
• A mezőgazdaságban dolgozók aránya 1920: 55,7% - 1941: 44%
• Analfabéták aránya 1920: 14% - 1941: 7%
• Születéskor várható élettartam: 1920: 40 év - 1941: 57
• növekvő népesség (de benne vannak a revíziós területek is)
• javuló életkilátások; lassan iparosodó, polgárosuló társadalom
Társadalmi választóvonalak
• Szegények és gazdagok - igen nagy jövedelmi különbségek voltak:
• magas jövedelműek (a lakosság 0,6%-a): 13-15 ezer pengő/év;
• alsó rétegek (a lakosság 81%-a): 290 pengő/év.
• Regionális különbségek Budapest és a vidék között
• Vallási különbségek: keresztény-zsidó; katolikus-protestáns
• Életmód: „úriemberek" (10%) és „kendek" (90%)

Trianoni harátok megszüntették a magyar társadalom soknemzetiségű jellegét és erősítették a nyelvi-kulturális homogenitást (45%-ról 10%-ra csökkent a nemzetiségiek aránya, legjelentősebb a német: 7%).
Katolikus és református a vezető vallás.
Foglalkoztatás-szerkezet változása (gazdaság lassú szerkezeti modernizálódását követi).
Társadalom alá-, fölé-, mellérendeltségi viszonyai nem változtak: a különböző rétegek közötti hierarchikus, kasztszerű, az életmódban, vagyoni helyzetben, művelődési szokásokban és az egymással való érintkezésben egyaránt megmutatkozó különbségek lényegében megmaradtak, egyes nagy csoportok egymással alig keveredve éltek.
Társadalmi rétegek
• Elit
• Arisztokrácia (1930-ban 526 család): Nagy földbirtokaik voltak, bár az erdélyi és a felvidéki arisztokraták földjeik nagy részét elveszítették; a kormányzásban az 1930-as évekig volt komoly szerepük.
• Politikai elit: miniszterek, képviselők, pártvezérek.
• Gazdasági elit: nagyvállalkozók, főként zsidó családok akik az elit többi részével komoly kapcsolatokat alakítottak ki.
• Középosztály („Úri középosztály")
felső rétege (2,00-1000 hold); az arisztokratákhoz asszimilálódik, ők töltik be az államapparátus legjelentősebb tisztségeit, minisztériumi, hivatali, tábornoki kar (Horthy kormányzó is ebből a rétegből való), nemzeti elhivatottság-tudat jellemző rájuk, számos privilégium illeti meg őket, liberális konzervativizmus jellemző gondolkodására;
• „Történelmi középosztály"
- a dzsentrik leszármazottai: Viszonylag szerény jövedelemmel rendelkeztek, de „úri" életvitelt folytattak.
Az ún. úri életforma elvárásaihoz tartozott a származás, az érettségi, sőt inkább a diploma. E mellett a lakás mérete, helye, felszereltsége (3 + cselédszoba, 5szöri étkezés. Sokan ezt már nem tudták teljesíteni. Kb. 200 pengő kellett ehhez havonta, ahogy a filmdal is üzente: havi 200 pengő fixxel, az ember könnyen viccel.
• „Polgári középosztály"
- közepes vállalkozók (20-100 munkást foglalkoztatott.)
- köztisztviselők és magántisztviselők; - értelmiség (diplomások) - kispolgárság
• Parasztság
Az ország lakosságának nagy részét ez a réteg adja, gazdaságilag-vagyonilag nagyon differenciált réteg. A földtörvények a törpebirtokosok számának és földterületének növelésén kívül nem hozott lényeges változást. A paraszti népességen belül viszonylag csekély volt a vállalkozó típusú gazdálkodók („polgárparasztok”) aránya és a kisbirtokosok és az agrárproletárok tömege az elmaradott társadalomszerkezet jellemzője.
Életkörülményeik modernizálása lassan halad előre (néhol megjelenik a villany, mozi, rádió).
• Gazdag parasztság (10-100 hold): Életformájuk paraszti, de modernizálták gazdaságukat, illetve presztízs okokból már nem akarták növelni birtokaikat mindenáron.
• Kisbirtokos parasztság (5-20 hold): Csak épphogy meg tudtak élni a földjükből. A föld egyben tartása végett elterjedt az „egykézés", a csak egy gyerek vállalása (75-100 ezer illegális magzatelhajtás!).
• Törpebirtokosok (5 hold alatt) és agrárproletariátus: gyakorlatilag életképtelen
- Sok volt közöttük a napszámos (béres, summás, kubikus). - vidéki cselédség
Rendkívül nagy szegénységben éltek: „három millió koldus országa”, a korábbi ’menekülési lehetőség’ a kivándorlás megszűnt, az iparosodó nagyvárosok pedig nem tudták a munka nélkül maradt mezőgazdasági népesség egészét felszívni.
• Munkásság
• Ipari munkásság: Létszáma gyorsan növekedett, sok volt közöttük a nő, de csökkent a szakmunkások aránya (mert nekik több bért kellett fizetni). A kötelező társadalombiztosítás helyzetüket kedvezőbbé tette a szegényparasztsággal szemben (1928-ban vezetik be a kötelező nyugdíjat).
• Közlekedésben, közszolgáltatásban dolgozók: Nyugdíjas állásuk volt.
• Városi házicselédek: általában fiatal, hajadon lányok.
Munkanélküliek segélyezését jórészt karitatív szervezetek végzik.
Főváros urbanizációs fölénye hatalmas a többi magyarországi városhoz képest (villany- és vízvezetékkel való ellátottsága, közlekedése és hírközlési rendszere világszínvonalú).

Társadalom a dualizmus és a Horthy-korszakban
Életmód
• Javult az orvosi ellátás, bár a tüdőbaj megmaradt magyar népbetegségnek
• bővült a szociális juttatásokban részesülők köre – 31%, az ipari munkásság számára kötelező, a köztisztviselőknek önkéntes volt a társadalombiztosítás. Gond: a mezőgazdasági népesség nagy részére nem terjedt ki.
A városi munkásság heti munkaideje 48 óra, 6 nap fizetett szabadság járt, 65 év – nyugdíj.
A mezőgazdasági dolgozók közül a saját birtokot művelők között gyakori az önkizsákmányoló munkastílus, amely nem ismerte a szabadidő fogalmát, a cselédek és a más földjén dolgozók már nem voltak érdekeltek a kemény munkában.
• Már a nagyobb falvakba is eljutott a villany, a rádió.
Az ország lakosságának jelentős része tanyán él minden modern infrastruktúra nélkül.
• Szórakozás
• mozi: magyar filmek Jávor Pál, Karády Katalin, Csortos Gyula, Kabos Gyula); • rádió 1925-től
• sportok (uszodák épültek, legnépszerűbb a labdarúgás), nyaralás – Balaton, Mátra, Bükk a legnépszerűbb üdülőhelyek. Úri sport a lovaglás, vívás, vitorlázás, teniszezés, műkorcsolyázás.
Gróf Klebelsberg Kunó (vallás- és közokt. min.) 1922-31 között: 1926-ban népiskolai törvény, kötelező 8 osztály (10 év alatt 3 500 új tanterem, 1700 tanítói lakás építése); analfabetizmus lecsökken.
Az érettségizők aránya a duplájára nőtt: 6%! csak így is.
1925-től Magyar Rádió, kultúrfölény-elmélet, határontúli egyetemek Mo-ra települése (újak: Pécs, Szeged, Sopron)
Az antiszemitizmus megjelenési formái, a „zsidókérdés” és a holokauszt Magyarországon
A II. világháború során kutatók szerint összesen közel 11 millió ember lett a nácik áldozata faji, vagy ideológiai okból. Több mint félmillió magyar vesztette életét a náci munka- és koncentrációs táborokban. A holokauszt minden tizedik, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt
A magyarországi zsidóság háttérbe szorítása több éven át tartó folyamat volt. Az ellenforradalom alapideológiája zsidóellenes volt. Sokan a zsidókat tették felelőssé az ország minden gondjáért (háborús vereség, nélkülözések, forradalmak, majd Trianon). A fehérterror alatt üldözték a zsidókat, de a konszolidáció érdekében Horthy és Bethlen leállítatta az erőszakot.
A zsidóság elleni első törvény a numerus clausus volt (Teleki-kormány, 1920.,) melyben az egyetemekre való beiratkozást a nemzetiségek országon belüli arányához kötötte - a magyarországi zsidóság arányát 6%-ban állapították meg-. Célja zsidó származású hallgatók számának, ill. a továbbtanulók arányának csökkentése volt – 22,4% volt a zsidók aránya az egyetemet végzettek között. Az intézkedés okaként a zsidó származású egyének Tanácsköztársaságban betöltött szerepét, felülreprezentáltságukat az érintett helyeken, ill. a határokon kívülről betelepültek segítsége ’szolgálhatott’ magyarázatul. Az intézkedést 1920-as években a Bethlen-kormány eltörölte.
A gazdasági világválság idején a szélsőjobbaldali pártok antiszemitizmusa társadalmi bázisra lelt a munkanélkülivé váló társadalmi csoportokban. A hitleri Németországgal erősödő kapcsolatok pedig a kormányra is nyomást helyeztek.
A zsidóság újabb jogfosztása az 1930-as évek végén kezdődött el. Magyarország az elsők között követte a náci Németországot a zsidóság hátrányos megkülönböztetésében – a revíziós remények miatt. Emellett e törvényekkel kívánták megakadályozni a németek (és a hazai szélsőségesek) által követelt radikálisabb lépéseket.
1. zsidótörvény 1938. (Imrédy-kormány): kvótákkal korlátozták az izrealita vallásúak arányát az értelmiségi, szabadfoglalkozású pályákon, a kereskedelemben és az iparban, 20% a zsidók maximális aránya.
2. zsidótörvény 1939.(Teleki-kormány) : már faji alapon különbözteti meg a zsidókat (zsidó: aki önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja, vagy volt a törvény hatálybalépése előtt), és a megszabott kvótákat leszállították, mind kulturális, mid gazdasági téren visszább akarták szorítani őket ( kulturális és gazdasági antiszemitizmus) A 2. zsidótörvény már drasztikusabb, mert 20%-ról 6%-ra csökkenti a zsidóságrészvételét, sőt egyes területekről (tisztviselő, közalkalmazott) eltiltja őket. Az emberek az un. „származási táblázat” révén tudták magukat igazolni.
3. zsidótörvény 1941.(Bárdossy-kormány, a SZU elleni hadbalépés után) : fajvédelmi rendelkezések (megtiltotta zsidók és nem zsidók szexuális kapcsolatát és házasságát).
A háború elején – köszönhetően a kezdeti semlegességnek - a zsidók többségének léte, Magyarország függetlensége még nem forgott veszélyben.
A háború alatt sokat romlott a magyar zsidóság helyzet.1941 ápr. 19-én kormányrendelet: munkaszolgálatra (fegyver nélküli frontszolgálat) kötelezte a 2. zsidótörvény hatálya alá tartozó katonaköteles férfiakat. 1942-ben a keleti frontra került, ahol nagy részük elpusztult.
1941 július-augusztus: végrehajtották a korábban Magyarországra menekült zsidók egy részének deportálását a német megszállás alatt lévő Kamenyec-Podolszkijba, ahol egy SS Sonderkommando lemészárolt közülük 20 ezer főt. Az életben maradtak beszámolói alapján Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter leállította a további kitoloncolásokat.
A német megszállás előtt Horthy és kormányai ellenálltak a németek „végső megoldás” követelésének.
A helyzet megváltozott 1944 márc. 19-től.
Az országba érkező Adolf Eichmann, akinek legfőbb segítőtársai Baky László és Endre László belügyi államtitkárok voltak.
Rendeletek sorozatával megfosztották a zsidókat vagyonuktól, elbocsátották állásaikból, elvették műhelyeiket, üzleteiket.
Április 5-től elrendelték a sárga csillag viselését. Majd megkezdődött a nagyvárosokban (kivéve Budapest) a gettók felállítása, vidéken pedig a gyűjtőtáborok létesítése. A fővárosban csak június végén koncentrálták a zsidókat úgynevezett „csillagos házakba”, amelyek nem egy elkülönült területen álltak, hanem elszórtan az egész városban.
1944 május közepén kezdődött el a vidéki zsidóság deportálása, elsősorban Auschwitzba. Először a visszacsatolt területek, utána az Alföld, végül a Dunántúl zsidósága következett. Mintegy 430 ezer embert deportáltak.
A deportálásokat Eichmann Sonderkommandoja szervezte, a végrehajtásban a magyar csendőrség és rendőrség, a közigazgatási apparátus, a MÁV alkalmazottai is részt vettek. Az a gyorsaság, mellyel a magyar hatóságok kitaszították a zsidókat a társadalomból még a holokauszt történetében is páratlan volt.
Hivatalosan a zsidókat „munkaerő-kölcsönzés” indokkal vitték Németországba. Ennek ellenére mozgássérültek, súlyos betegek, öregek, csecsemők is a vagonokba kerültek, amire a válasz mindig ugyanaz volt: a családszerető zsidók sokkal jobban dolgoznak, ha szeretteik is velük vannak.
Horthy 1944 július 7-én leállíttatta a további deportálásokat, megmentve ezzel a budapesti zsidóságot. Okai: nemzetközi és hazai tiltakozás – köztük a Vatikáné -, a normandiai partraszállás sikere. Horthynak tudnia kellett az igazságot a deportálások kegyetlenségeiről, a gettósítás és egyes mészárlások elfogadható volt számára a háborús állapotok között, ugyanakkor ítéletek születtek az újvidéki vérengzés ügyében.
A nyilas hatalomátvétel után ismét rosszabbodott a zsidóság helyzete. Minden zsidó vagyont államosítottak.
Több tízezer ún. „kölcsön zsidót” gyalogmenetben Németország felé indítottak.
Felállították a budapesti gettót (közel 200 ezer ember), ahonnan sok embert elhurcoltak, sokakat az utcákon vagy a Duna parton végeztek ki. A budapesti gettó 1945 jan. 18-án szabadult fel, 70 ezer ember maradt életben.
A zsidóságot ért sérelmeket az embertelen bánásmód (pl. marhavagonokban szállítás, éheztetés, megaláztatás, kényszermunka, erőltetett és halálmenet, gázkamra, a nyilasok fosztogattak, raboltak, gyilkoltak) is fokozta.
Az 1941-es határok között élt mintegy 825 ezer főt számláló zsidóság vesztesége kb. 500-600 ezer fő között volt.
A zsidókat igen kevesen védték, menekítették és bujtatták. Ilyen volt pl. Raoul Wallenberg svéd diplomata, Slachta Margit (magyar szerzetes, keresztény feminista politikus, az első magyar női országgyűlési képviselő /KNEP/; keresztény szociális mozgalmak szervezője).
 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz