Antik hitvilág, kultúra - görög - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Egyetemes töri > Ókor
A.  GÖRÖG VALLÁS ÉS KULTÚRA

A görögséget összekötő három legfontosabb kapocs a nyelv, a hitvilág és a sport.
Hitvilág: a sokistenhit a jellemző, az istenek eltérő időben és helyeken alakultak ki, poliszonként eltérő, hogy kit tisztelnek a legjobban. (Athénban pl. Pallasz Athénét.)
Az istenek legfőbb jellemzői.
v Antropomorfak, azaz emberi alakban képzelik el őket, de
v Totemisztikus vonásokat is őriznek – állatalakban is megjelenhetnek, pl. Zeusz bika képében rabolja el Europét.
v Minden istennek megvan a maga funkciója, illetékességi köre – lásd táblázat
v Emberi tulajdonságaik vannak – érzelmeik vannak
v De halhatatlanok
v Az istenek eredetéről több történet, variáció létezett, ezek, ill. az istenek cselekedeteit leíró történetek, mítoszok összességét nevezzük mitológiának.
A mítoszok sohasem alakultak át egységes hittételekké, és a görögöknél nem jött létre egységes papság sem.
A szertartásokat az állam tisztségviselői látták el, a vallás és szertartás a poliszhoz való tartozás érzését is szolgálták.
Állandó papi testület csak bizonyos szentélyekben alakult ki, amelyek többnyire jóslással vagy gyógyítással foglalkoztak. A leghíresebb jósdák: Delphoi, Apolló tiszteletére, Dodona Zeuszéra jött létre.
Az istenek tiszteletére rendezett szertartásokból, eseményekből fejlődtek ki különféle ünnepi játékok.
Színház a Dionüszosz kultuszból, s a színház szerepe később nemcsak kulturális, de politikai tartalommal bírt. Önálló művészeti ággá fejlődött, politikai és nevelő célzatú tartalma sokáig megmaradt. A görög versenyszellem itt is tetten érhető, mert versenyeket rendeztek belőle.  Kezdetben az agórán tartották az előadásokat, később épültek  a szabadtéri színházak, általában domboldalba, hegyoldalba vágva. Félkör alakú, kitűnő akusztikájúak még ma is, és hatalmasak – több ezer néző. Színész csak férfi lehetett, maszkokat használtak – felerősítette a hangot és kiemelte a szereplő jellemét.
Olimpiai játékok, sportversenyek a Zeusz tiszteletére rendezett ünnepségekből. A görögség egészét érintő sport eseményre 4 évente került sor, Olimpiában. (Az első feljegyzés i.e. 776-ból maradt.) Csak egyéni versenyek voltak, minden szabad görög férfi részt vehetett rajta, nők még nézőként sem. Sportágak: kezdetben csak futás, majd ötpróba (stadionfutás, távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, birkózás), ökölvívás, pankráció, kocsi- és lóverseny. Nincsenek súlycsoportok, a küzdelmek győzelemig tartanak. Csak az első helyezést díjazták, a győztes saját poliszának is dicsőséget szerzett. A játékokat a háborús időkben is megtartották, a játékon részvevők sérthetetlenek voltak. Kezdetben 1 napig tartott, később egy hétig, az első napon volt a megnyitó ünnepség, az áldozás az isteneknek, öt nap verseny, majd az ünnepséget lezáró kultuszesemények a 7. napon.
A hellenizmus időszakára a görög istenek kiüresedtek, s a misztériumvallás vált népszerűvé. Az istenekben csalódó emberek számára a gondoktól való megszabadulást, a túlvilági hitet hirdette. A misztikus beavatási szertartások révén kerültek az istenség oltalma alá, s egyben megszabadultak az eddigi életük során elkövetett bűneiktől. Ilyen kultusz volt pl.  Mithraszé ill. Íziszé.

Főbb görög és római istenek:

A GÖRÖG TUDOMÁNY

Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, a görögök voltak azok, akik rendszerezték az eddig felhalmozott tudásanyagot. A rendszerezés vezérelve pedig a tudományos megközelítés volt, mind a társadalmi-, mind a természeti jelenségek magyarázatánál. E munkát megkönnyítette, hogy a papság (mivel, mint egységes társadalmi csoport nem is alakult ki) nem monopolizálta az eredményeket, szemben az ókori Kelet tudós papságával.
Kezdetben a görögöknél sem váltak szét az egyes tudományok, ez a hellenizmus korszakára tehető.
A görög tudományok közül kiemelkedik, s az utókorra is az egyik legnagyobb hatást gyakorolta a filozófia (bölcsesség szeretete).
A világ keletkezésének magyarázatával foglalkozik, s elszakad a mitologikus magyarázatoktól. Számos tudós, pl. Thalész őselemekre vezeti vissza – ő 4 őselemet ad meg: föld, tűz, víz, levegő. Démokritosz pedig eljut egész az atomokig. A világ tehát szerintük anyagi eredetű, s így lerakták, az ún. materialista szemlélet alapjait.
Hérakleitosz pedig (híres mondása: kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba) a dialektika előfutára, e nézet szerint a világ lényege az örökös mozgás és változás, amelyet az ellentétek harca okoz.
A következő fontosabb filozófiai nézetrendszer a szofistáké. Ők vándortanítók, hivatásos értelmiségiek voltak, mitológiára, ill. a szónoklat és vitatkozás művészetére tanították tanítványaikat. Problémafelvetésük: az egyes jelenségek a természettől vannak-e, vagy pedig emberi megállapodás eredményei. Nézetük szerint a valóság az emberi tudattól függ, nincsenek örök értékek, minden viszonylagos. Így gyakorlatilag megkérdőjelezik az erkölcsi értékeket is.
Velük szemben lép fel Szókratész (i.e. 469–399). Véleménye: vannak az emberektől független, örökérvényű igazságok és értékek, mint pl. igazság, szeretet, amelyek önmagukban léteznek. Ezeknek megfelelően kell helyesen élni és gondolkodni. Megismerési módszere az ún. kérdve-kifejtés, párbeszédbe foglalt vita.
Tanítványa Platón (i.e. 428-348) idealista filozófus, azaz a szellemi világot tekinti elsődlegesnek az anyagival szemben. Szerinte csak a fogalmak állandóak, ezek valóságosan léteznek az ideák világában, a valóság, amit látunk csak ennek árnyképe, gyenge utánzata. Államelméletében mereven több csoportra osztotta a társadalmat, s mindegyiknek megvan a feladata: bölcsek irányítanak, a harcosok védelmeznek, a dolgozók dolgoznak.
Arisztotelész, Platón tanítványa és Nagy Sándor nevelője (i.e. 384-322), a formális logika megalkotója. Mind az anyagi, mind a szellemi világot létezőnek tartja, de az utóbbi a magasabb rendű. Államelméletében az igazságos egyeduralom, az arany középút elvét vallja.
A hellenizmus korszakának legjelentősebb nézetrendszere a sztoicizmus, melynek lényege: a vágyakról való lemondás, a sors elfogadása, a családhoz való visszahúzódás. Képviselője: Zénón.
Egyéb tudományok:
Matematika: Thalész-tétel, Pitagorasz-tétel, Euklideszi geometria.
Orvostudomány: Hippokratész, a betegségek objektív magyarázatát kereste, az agy funkciójának felismerése. Ma nevéhez kötődik az orvosi eskü.
Fizika: Arkhimédész – pl. fajsúly, minden vízbe mártott test….
Csillagászat: Ptolemaiosz – geocentrikus világkép és térkép; Arisztarkhosz heliocentrikus világkép.
Történettudomány: Hérodotosz, (a történetírás atyja) fő műve a görög-perzsa háború megírása. Időrendben és földrajzi egységben tárgyalja az eseményeket, elszakad a mitologikus magyarázatoktól és valós mozgatórugókat keres a történésekhez. Thuküdidész fő műve a peleponnészoszi háború, ő összefüggéseket, okokat kutat a történelemben.
Irodalom: líra – Anakreón, Szapphó, dráma – Szophoklész, eposz – Homérosz. A színháznak a görögöknél nevelő, közéleti szerepe is volt.

ÉPÍTÉSZET, SZOBRÁSZAT
Építészet: A görögök nagyszerű középületeket emeltek, magánházaik kevésbé emlékezetesek. A görögök életének legfőbb színtere az agóra, a piac, környezetében helyezkedett el számos fontos középület. A középületek közé tartoztak az üzletkötésre alkalmas oszlopcsarnokok, a tornacsarnokok (gümnaszion – gimnázium), a versenypályák (stadion), kocsiversenyek (hippodrom), a félkör alakú színházak (teátrum), és a szentélyek, templomok. A görög kultúra szimbóluma az Akropolisz, az athéni fellegvár. Ezen épületegyüttesen keresztül nézhetjük meg építőművészetük fő alkotóelemeit.
Mivel a boltozatot nem ismerték, a hangsúly az oszlopokon (sztoa: oszlopsor) volt. Három oszlopstílus létezett: a dór, a ion és a korinthoszi. Jellegzetes díszítő elem a timpanon, az oromzatra emelt háromszögű falrész. Az épületeket gazdagon díszítették domborművekkel, frízekkel, és szobrokkal.
Ez utóbbi önálló művészeti ággá (szobrászat) vált, leghíresebb alkotói: Pheidasz és Mürón. A testi tökéletességet és az erkölcsi értékeket akarták ábrázolni, harmonikus arányokkal, a minta a sportolók felépítése volt. A mozgást is ábrázolták, pl. a Diszkoszvető szobrán.
A hellenizmus korában megjelenik az érzelmek, a szenvedélyesség és a humor ábrázolása is. E kor leghíresebb műve a Laokoón szoborcsoport.
A görög kultúra emlékei az amphorák, amelyeken a geometrikus formáktól kezdve az erotikus jelenetekig sok mindent megjelenítettek. A vázafestészetben két korszakot szokás megkülönböztetni: a fekete- ill. vörös alakos kerámiákat.
Az ókor hét csodájából 5 görög-hellén: Artemisz temploma Epheszoszban; Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra; Mauszolosz halikarnasszoszi mauzóleuma; a rodoszi kolosszus; az alexandriai világítótorony Pharosz szigetén. 


 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz