Középkori egyház - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Egyetemes töri > Középkor

A KÖZÉPKORI EGYHÁZ

A kereszténység eltérő fejlődése keleten és nyugaton

· 476-ban nyugaton megbukik a császárság ® az Egyház függetlenedik

· Keleten (Bizánci birodalom) viszont minden marad a régiben - Cezaropapizmus

· Nyugaton marad a latin nyelv, keleten viszont a görög lesz az uralkodó

· Az arab terjeszkedés miatt a keleti Egyház defenzívába szorul

· Nyugaton viszont a latin Egyház egy sor barbár népet megtérített

A pápai állam kialakulása

· István pápa a longobárdok ellen Kis Pippintől kért segítséget (751), cserébe elismeri királynak

· Az új államban (756) a pápa lesz a világi uralkodó

A nagy Kelet-Nyugati Egyházszakadás

· Liturgikus-, nyelvi- és dogmatikai különbségek

· Bizánc lenézte a barbár nyugatot, Róma pedig Bizánc helyett az új nyugati államok felé fordul

· 1054-ben végleg kettészakad a kereszténység

o Nyugat, latin nyelvű, Római Katolikus Egyház

o Keleti, görög nyelvű, Ortodox Egyház

Szerzetesség

· Sok vallásban megtalálható, célja a világból kivonulni, hogy fokozottan Istenre koncentrált életet éljenek

· Eleinte remete-mozgalom keletkezik

· Később ezek a remeték társaságokat alapítottak

· Szigorú életvitel – szegénység, tisztaság, engedelmesség; Az alap az evangéliumi tanítások megélése

· Keleten Szt. Vazul regulája és rendje terjed el – elmélkedő szerzetesség

· Nyugaton Nursiai Szt. Benedek rendalapítása lesz tartós és nagy hatású - bencések

· Ora et labora!”Tevékenységük: földművelés, könyvmásolás, hittérítés

Clunyi reform

· A X-XI. században a vallásosság felerősödik, szentek, az ereklyék tisztelete.

· Az embereknek azonban nem felelt meg az elvilágiasodott egyház

· Reformmozgalom indult a hitélet megerősítésére, az egyház megtisztítására. központ: Clunyi kolostora.

· Visszatérnek az ősi regulákhoz, s új szerzetesrendek is alakulnak: ciszterciek, premontreiek.

· Felléptek a szimónia, azaz az egyházi méltóságok vásárlása ellen,

· megjelent a papi nőtlenség (cölibátus) követelése, hogy a papok csak a hivatásukkal törődjenek.

· Az 1059-es lateráni zsinat intézkedései:

· elfogadták a cölibátust,

· megtiltotta a világi invesztitúrát, vagyis, hogy világiak iktassák be hivatalukba a püspököket,

· kimondták, hogy a pápát ezentúl a bíborosoknak kell megválasztaniuk.

· A római pápa a XI. sz. végére megszerezte a NY-i kereszténység vezetését, kivívta a világi hatalomtól való függetlenségét.

A pápaság a reformok élén

· VII. Gergely pápa , egykor cluny szerzetes 1075-ben kiadta a Dictatus Papae-t, amelyben politikai követeléseket is megfogalmazott:

- kizárólagos vezető szerepet a pápaságnak a római katolikus egyházon belül,

- felsőbbséget a világi hatalommal szemben.

A német-római császárság a XI. században

Az egyházi reformokat, míg azok a hitéletet érintették, a császárság támogatta. Mivel az invesztitúra jelentős hatalom volt számukra, hisz az általuk kinevezett egyházfőkre – és azok birtokaira- támaszkodva igazgatták a birodalmat, a császár elutasította a pápaság politikai követeléseit.

Invesztitúra harcok – az egyház politikai törekvései

Az állam és az egyház, a világi és a lelki hatalom nagy vetélkedése, a pápaság és a császárság hatalmi küzdelme, a keresztény Európa feletti vezető hatalomért. Az összecsapás az invesztitúra-jog kapcsán alakult ki.

Az első szakasz (VII. Gergely – IV. Henrik)

· 1075-ben VII. Gergely kiadta a Dictatus Papaet, majd megtiltotta a világi invesztitúrát, ezzel nyíltan hadat üzent a császárnak

· 1076-ban IV. Henrik megfosztotta VII. Gergelyt a pápaságtól, aki válaszul kiátkozta őt az egyházból.

· 1077-ben IV. Henrik elzarándokolt Canossába

· Utána fegyveres küzdelmek

· 1122-ben II. Callixtus pápa és V. Henrik megegyezést kötnek, ez a wormsi konkordátum. Ennek értelmében ketten adták át a jelvényeket, így a jogokat is. A világi dolgokban a császárnak, az egyházi dolgokban a pápának tartoznak engedelmességgel az egyházi emberek.

A második szakasz (III. Sándor – I. Frigyes)

A harc a gazdag Észak-Itáliáért folyt. Ez a terület hivatalosan a császárság részét alkotta, de az Alpok miatt nem érvényesült a császár a hatalma. Két párt alakult ki, a guelfek, akik pápapártiak, és a ghibellinek, akik császárpártiak.

1176-ban Legnanonál végül a császár vereséget szenvedett, megismételték a wormsi konkordátumot.

A pápaság kísérlete az európai hegemóniára

· Ince uralkodása idején (1198-1216) a pápaság hatalma kiteljesedett. Ekkor ismerték el a legtöbben a pápai hatalmat, a pápa királyokat átkozott ki, pl. Földnélküli János angol királyt.

· 1215-ben felállításra került az inkvizíció, az egyházi törvényszék az eretnekek ellen.

A harmadik szakasz (II. Frigyes – IX. Gergely)

A pápaság a 14.-15. században

· A harcokban maga is gyengült, világi hatalma és gazdagsága ellen mozgalmak indultak

· hamarosan a feltörekvő francia királyság befolyása alá kerültek („avignoni fogság”:1309-1377.)

· 1378-ban a pápa visszatért Rómába, de Avignonban is választottak egyet, ez a nagy nyugati egyházszakadás.

· Reform-mozgalmak indultak. Luxembugi Zsigmond császár a konstanzi zsinaton (1414-18) végül felszámolta az egyházszakadást, de a reformok elmaradtak.

A keresztes háborúk

Céljai:

· megsegítsék a keleti keresztényeket és visszahódítsák a muszlim uralom alá került szentföldi területeket.

· a keleti kapcsolat gazdasági érdekei és az európai „népességfelesleg” lecsapolása

· feudális anarchia levezetése –a hitetlenek ellen háborúzzanak a földesurak, ne egymás ellen,

· az egyház és a pápaság európai tekintélyének helyreállítása ill., az egyházszakadás felszámolása

II. Orbán a clermonti zsinaton (1095) meghirdette a harcot a Szentföld felszabadításáért.

· A kereszteseknek 1099-ben sikerült Jeruzsálemet elfoglalniuk,

· latin-keresztény fejedelemségeket hoztak létre.

· Az 1270-es évekig Európából nyolc nagyobb és számtalan kisebb sereg, hadjárat indult, a Szent Sír védelmére pedig önálló szerzetes-lovagrendek alakultak.

· A végső győzelmet azonban a muszlim túlerő és a keresztesek, az európai államok közötti ellentétek miatt nem sikerült biztosítani.

Következmények:

· fellendült a levantei kereskedelem (Genova és Velence óriási jövedelem), az európai gazdaság

· Európa érintkezésbe került az antik és az arab tudomány és kultúra vívmányaival,- keleti pompa, étkezés, fürdő

· A szentföldi háborúk során az iszlám világ hatására Nyugaton meghonosodott a keleties életvitel (higiénia, pompaszeretet), a kulturális kapcsolatok azonban már kevésbé virágoztak a Jeruzsálemi Királyság területén. Az iszlám és a keresztény kultúra egymásra hatása inkább Szicíliában és Hispániában érvényesült. A keresztes hadjáratok időszakát másként ítéli meg a keresztény és a muzulmán világ. A kezdeti sikeres támadások az iszlám előretörését csak átmenetileg állították meg, s a muzulmán haderő végül felülkerekedett az általuk megszállóknak és barbároknak tekintett „frank” seregeken.

· ugyanakkor feléledt a dzishád és véglegesítette a nyugati és keleti egyház közötti ellentétet is

· Felerősödött a korszakban az antijudaizmus, azaz a zsidóság elleni erőszakos fellépések.

Lovagrendek létrejötte

A keresztény államok, a zarándokok védelmére, ellátására szerveződtek meg.

Johanniták: Templomosok: Német lovagrend:

Eretnekmozgalmak

A XII. századtól Nyugat-Európában terjedőben voltak az eretnekmozgalmak, a kathar-albigens és valdens mozgalmak. Hirdették:

- az őskeresztényi elvekhez való visszatérést,

- elítélték az egyház gazdagságát és fényűzését,

- nem ismerték el az egyházi hierarchiát és a római pápát sem.

A pápaság fellépett ellenük. III. Ince keresztes hadjáratot hirdetett a dél-franciaországi albigensek ellen, 1215-ben pedig a lateráni zsinat elrendelte az eretnekek felkutatását, melyre létrehozta az inkvizíciót.

A kiátkozás az egyik legsúlyosabb büntetés volt a középkorban, akit kiátkoztak, nem vehette magához a szentségeket, bárki büntetlenül megölhette, a kiátkozott gyakorlatilag kívül került a társadalmon.

Szerzetesrendek a 13. században

koldulórendek: az Assisi Szent Ferenc által alapított ferences

Szent Domonkos által létrehozott domonkos rend.

Kezdetben tényleges koldulásból tartották fenn magukat. Kolostoraikat az emberek között, a városokban építették fel. Fontos volt az emberekkel való kapcsolattartás: gyóntatás, prédikálás, majd később a tanítás. A domonkosok megkapták az inkvizíció irányítását.

A vallás, egyház szerepe

• A vallás végig kísérte az ember életútját. A legfontosabb eseményeket az egyház celebrálta a keresztelőtől a házasságon át a temetésig. Az egyházi jog (a kánonjog) szabályozta a házasságot, általa köttetett meg, ő oldotta fel, az egyház képviselője készítette el a házassági szerződést, ő segített dönteni a házasság anyagi természetű gondjain, és még a házastársi kötelezettségeket is ő kérhette számon.

• A szerzetesrendekkel intézményesítette azt, hogy akik szabadulni akartak a feudális társadalom szorításától, hátat akartak fordítani a világnak és az apostolokat követve szegénységben, testvéri szeretetközösségben akartak élni, ezt megtehessék, hivatalos keretek között. Akiket nem tudott elfogadni, azokat eretneknek nyilvánította az egyház és fellépett ellenük.

• A keresztény erkölcs meghatározó erejű (kizárólagos) ekkor.

• Az egyház szentesítette a fennálló feudális rendet, politikai hatalma, befolyása jelentős

• Ideológia: imádkozók, harcosok, dolgozók

• a koronázással törvényesítette az uralkodót

• Hatással volt a lovagi erényekre, a Treuga Dei (Isten békéje) mozgalommal fékezni próbálta a feudális anarchiát.

• Az egyház intézte az írásbeli ügyeket, mivel ez az intézmény őrizte az írni tudás képességét. Az állam ügyei mellett intézte a mindennapok ügyintézését is. Az ún. hiteles helyek szentesítették a szerződéseket a birtokadományozástól kezdve a malombérleti jogon át a hospesek jogainak rögzítéséig.

• Az egyház szellemi irányítása kiterjedt az oktatás, nevelés, a tudományok, művészetek, az életvitel egész területére

Mindennapi élet

• Az emberek életét a vallás, a társadalomban elfoglalt helyük és kiváltságaik határozták meg, és a vagyoni helyzetük.

• Az egyház erőteljesen szabályozta az életet

• A halál természetes volt, együtt éltek vele

• Patriarchális családmodell, apa a legfőbb úr, a nők alárendelt szerepet játszottak – eredendő bűn, de Mária-kultusz

• A gyerekeknek nem nagyon volt gyerekkoruk, hamar kis felnőttként kezelték őket

Zsidó-keresztény együttélés a középkorban

Hogyan tekintettek a keresztény társadalmak a vallási kisebbségre? A zsidók a középkorban minden jelentősebb városban külön utcákban vagy városnegyedekben éltek. A többségi keresztény társadalomtól való elzárkózásukkal az európai zsidó közösségek őseik vallásának és kultúrájának megőrzésével tartották meg identitásukat. A kereszténység elterjedésekor egyes egyházatyák a zsidóság elkülönítését hangoztatták, kiemelve a zsidók szerepét Jézus elítélésében, illetve hogy nem tekintik Krisztust Isten Fiának, a Megváltónak. Az antijudaista nézetek hirdetői teológiai érvekkel, vallási alapon utasították el a zsidó vallást. A 4. századi egyházi zsinatok határozatai már tiltották a zsidókkal való házasodást (ugyanakkor a zsidó szabályok sem engedélyezték a vegyes házasságot), és foglalkozási korlátokat szabtak számukra (például földvásárlás tilalma). A különböző korlátozó rendelkezések miatt a középkorban a zsidóság egy része a kereskedelmi, illetve a pénzügyi életben tevékenykedett. A kialakuló céhes ipar is kizárta a zsidókat, de ettől függetlenül számos céhen kívüli zsidó kézműves dolgozott. A városok kialakulásánál a zsidók a saját vallásuk védelmére elkülönültek a többségtől, de a szeparációt a városi hatóságok is elrendelték. Egyes helyeken szabályozták a zsidók költözését, és az egyház további jogfosztó intézkedéseket hozott. A zsinati határozatok eltérő ruhaviseletre kötelezték a zsidókat; egyes helyeken kör alakú sárga foltot kellett a ruhájukra varrniuk, máshol csúcsos kalap hordását írták elő számukra. A zsidókkal szembeni előítéletek a 12. századtól a vérvádak megjelenésével fokozódtak. (A hamis vádak szerint a zsidók rituális gyilkosságokat követnek el, áldozataik keresztény gyerekek, akiknek a vérét vallási ceremóniákhoz, mágiához, orvosláshoz használják fel.) A felfokozott hangulat többször zsidóellenes támadásokhoz vezetett, miközben magas egyházi méltóságok hangsúlyozták, hogy a vérvád alaptalan rágalom.