Róma - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Egyetemes töri > Ókor
A KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA
 
Az etruszk királyok elűzése után (i.e. 510), és a köztársaság megalakulása utáni idők folyamatos harcokban teltek el. Róma világbirodalommá válása hosszú évszázadok alatt valósult meg, több szakaszban.
A városállamból világbirodalommá fejlődött Római Birodalom éppen a gyors fejlődés következtében hatalmas belső válságokkal nézett szembe: egy birodalmat másképp kell politikailag, gazdaságilag irányítani, mint a hajdani kis köztársaságot, és természetesen még más, főleg társadalmi problémákkal is szembe kellett néznie.
 
A nagy hódítások alapvetően változtatták meg a római társadalom szerkezetét. Egyrészt egyre nagyobb vagyoni különbségek alakultak ki a jogilag immár egységes római polgárok között. Másrészt a meghódított területek lakossága része lett a Római Birodalomnak, de közöttük jelentős jogi különbségek léteztek.
 
A társadalmi problémák mellett katonai, gazdasági és államszervezési problémák, ellentétek növelték a köztársasági Róma válságát az i.e. 2. századtól kezdve.
 
- Földkérdés: A meghódított területek a római nép (populus romanus) közös birtokába kerültek (agerpublicus), de a szenátori rend kisajátította őket bérlemények formájában, ezért megnőtt a nincstelen szegények (proletárok) száma, akik veszélyt jelentettek az államra.
 
- Hadsereg kérdése: Az elhúzódó háborúk és a katonai terhek miatt a hadsereg zömét alkotó plebejus származású parasztok tönkrementek, ezért nem tudtak tovább katonáskodni bár minden 17-47 éves férfi köteles katonai szolgálatot teljesíteni, de csak az, aki tulajdonnal bír. Hatása:  csökkent a hadsereg létszáma.
 
- Rabszolgakérdés: A meghódított népek rabszolgákká váltak.  A hódítások hatására jelentősen megnőtt a számuk csökkent az értékük, ezért  rosszabbodott a helyzetük. A házak körül, műhelyekben, földeken és bányákban dolgoztatták őket. Sorsuk és körülményeik miatt gyakran fellázadtak (Pl.: Szicíliában).
 
- Az államirányítás zavarai: Róma városállamból birodalom lett. A városállam intézményei, (magistratus), az évenkénti cseréje a választott tisztségviselőknek nem megfelelőek egy birodalom irányítására. Szakképzett, állami hivatalnokokra volna szükség.
 
- Gazdasági problémák
Nincs egységes pénz-, és mértékrendszer, ez nehezíti az egységes birodalmi gazdaság kiépülését. A nagyszámú rabszolga átalakítja a munkaerő piacot, sok szabad munkája feleslegessé válik.
 
Kísérletek a köztársaság válságának megoldására
 
A Gracchusok reformkísérletei:
 
A kortársak számára a parasztság válsága volt a legszembetűnőbb, ezt próbálták orvosolni.
 
I. e. 133-ban Tiberius Gracchus néptribunus felújította a Licinius - Sextius-féle földtörvényt, mellyel korlátozta az állami földekből (ager publicus) bérelhető fterületek nagyságát. Célja: földosztás és a szenátori rend hatalmának korlátozása volt. A szenátus válasza: Tiberiust 300 hívével utcai verekedésben megölték
 
Caius Gracchus (Tiberius öccse) i.e. 123-ban lett néptribunus. Intézkedései: A lovagokra kívánta bízni a bíráskodást a provinciákban, római polgárjogot kívánt adni az itáliai   szövetségeseknek, és javasolta Karthágó újjáépítését, ezért a szenátus utcai verekedést provokált ahol  Caiust 3000 hívével együtt megölték. A Gracchusok bukásának oka: nem állt mögöttük jelentős számú támogató tömeg.
 
A Gracchusok bukása után tovább mélyültek az ellentétek Rómában. Az i. e. II. század végére két egymással versengő tábor alakult ki:
 
- Néppárt (populares): Vezetői a lovagrendből kerültek ki. A népet használták politikai céljaik megvalósítására (populista = népszerű). Földreformot, a szenátus hatalmának korlátozását és az itáliai szövetséges népek egyenjogúsítását akarták.
 
- Szenátori párt (optimates): Vezetői a szenátori rend tagjai voltak.  A régi berendezkedést tartották a legjobbnak (optimi = legjobbak = optimista).  Meg kívánták őrizni a fennálló rendszertà konzervatívok. (konzerv = megőrizni, megtartani valamit).  
 
Az eltérő törekvések a polgárháború lehetőségét hordozták magukban.

 
Az egyeduralomig vezető út állomásai
 
Hosszabb hatalomgyakorlás:
 
1. A néppárti Marius többször egymás után is consul lesz (ez elvileg nem engedélyezett), hogy megvalósítsa a hadsereg reformját: a i. e. II. század végén a vagyontalan római polgárokból zsoldoshadsereget hozott létre (16 év szolgálat után veteránként földet kaptak a coloniákon.)
 
- Előnyei: - Növekvő létszám, egységes felszerelés és kiképzés, állandó, bármikor bevethető haderő + megszűnt a városokban lézengő proletártömeg.
 
- Hátránya: megnőtt a hadvezérek jelentősége, ezért nőtt az egyeduralom kialakulásának veszélye.
 
2. Sulla diktatúrája:
 
Az i.e. 80-as évekre a két politikai csoport ellentéte polgárháborúhoz vezetett. A polgárháború során több ezer embert mészároltak le, ekkor vonul először római hadsereg Róma ellen.
 
Sulla diktátorként (i.e. 83-79) is megpróbál rendet rakni, így védvén a köztársaságot. Alkalmazza a feketelistát (politikai ellenfeleit bárki meggyilkolhatja), felszabadítja és besorozza ellenlábasai rabszolgáit, felemeli a szenátus létszámát 300-ról 600-ra és híveivel tölti fel. Amikor úgy érezte rendet tett, lemond, és időlegesen tényleg nyugalom van Rómában.
 
Sullánál a diktátorság még nem cél, csak eszköz, de jelzi, hogy a köztársaság rendjét a hagyományos eszközökkel nem lehet megvédeni. Marius és Sulla tevékenysége: a köztársasági hagyományok felrúgása, az erős kéz politikája már előrevetíti, hogy Róma az egyeduralom felé tart, a kérdés csak az, ki lesz ez a személy.

Spartacus rabszolgaháborúja (i. e. 74-71):
 
A Felkelés Capuában kezdődött Spartacus gladiátor vezetésével. A rabszolgasereg Észak, majd Dél Itáliát rabolta végig, de: Crassus praetor legyőzte őket. Következménye: megtorlás (keresztre feszítések a Via Appia mentén), sokat javult a rabszolgák helyzete (Pl.: lehetővé vált a felszabadulásuk).

Út az egyeduralomhoz

A rabszolgafelkelés leverése után két jelentős politikus volt a politikai porondon.
 
Crassus: a birodalom egyik leggazdagabb embere, lovagrendi támogatókkal,
 
Pompeius: a szenátus pártfogoltja.
 
Utóbbi kap megbízatást VI Mithridatész végleges legyőzésére, majd a Földközi-tengeri kalózkodás felszámolására. Mindkét feladatot teljesíti. A szenátus ekkor megijedt nagy tekintélyétől és népszerűségétől, és nem ad földet Pompeius veteránjainak.
 
Ebben a helyzetben tűnik fel egy tehetséges politikus, Julius Caesar (i.e. 100-44), aki patrícius családból származott, de Mariussal is rokonságban állt. Ő összefog Crassussal és Pompeiussal, létrehozzák az 1. titkos triumvirátust (3 férfi szövetsége) i.e. 60.-ban. Céljuk a szenátus kiszorítása a hatalomból. Megállapodásuk értelmében Caesar consul lesz, így földet ad Pompeius veteránjainak és megrendeléseket Crassus lovagrendi támogatóinak. Majd felosztják egymás között a hatalmat:
 
Crassus Szíria helytartója lesz,
 
Pompeius Hispánia élére kerül,
 
Caesar pedig Gallia proconsulja lesz. Caesar itt sikereket ér el, jelentős jövedelemre tesz szert, és erős hadseregre.
 
I.e. 53-ban Crassus elesik egy csatában, a triumvirátus felbomlik. Ezek után Pompeius a szenátushoz közeledik és kibékülnek. Caesart Rómába hívják (bíróság előtt adjon számot viselt dolgairól), a törvények értelmében a serege nem tarthat vele. Caesar azonban átlépi a Rubicont (ez a határfolyó) a seregével. („Alea iacta est - A kocka el van vetve”) Újabb polgárháború robban ki. A döntő csatára görög földön kerül sor, i.e. 48-ban, Pharsalosznál. Pompeius veszít, Egyiptomba menekül, ott megölik. Caesar Egyiptomot elfoglalja, meghagyja Kleopátrát a trónon, majd keleten hódít, i.e. 47: Zela nagy győzelem. („Veni, vidi, vici! – Jöttem, láttam, győztem!”) Majd visszatér Rómába.
 
 
Caesar egyeduralma
 
 
Rómában Caesar örökös diktátorrá választatja magát, de emellett számos más tisztséget betölt, olykor egyszerre. Néptribunus – így sérthetetlen és vétójoga van, Pontifex Maximus, azaz főpap, így a kultikus élet irányítója, Gallia örökös proconsulja, és imperátor, azaz olyan hadvezér, akinak joga van saját hadsereget tartani.
 
Intézkedései:
 
-          földet oszt veteránjainak,
 
-          római polgárjogot ad számos provinciabeli városnak,
 
-          növeli a szenátus létszámát 900-ra és híveivel tölti fel, gyengíti szerepét,
 
-          értékálló pénzt veret,
 
-          naptárreform.
 
Caesar túl gyorsan és nyíltan szakított a köztársasági hagyományokkal, ezért i.e. 44-ben, a köztársasági hagyomány védői meggyilkolják Brutus és Cassius vezetésével, mivel féltek attól, hogy királyi hatalomra tör. A személyt meg lehetett ölni, de a köztáraságot megmenti már nem. Caesar unokaöccse és politikai utódja Octavianus – Augustus, adva a köztársasági hagyományok látszatára, és többet törődve saját személyes biztonságával, megvalósítja és tartóssá teszi az egyeduralmat, a császárságot.

 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz